Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

4. szám - Katona Attila: Egy megölt eszme, egy ártatlan vértanú. - Batthyány Lajos emlékezete Vas vármegyében a dualizmus korában -

kultuszokat. Az általuk közvetített értékrendek, minták alapjaiban járultak hozzá a formálódó nemzetkarakter és nemzetkép kialakításához. Ha a vármegyei lapokat nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy akár a Balogh Gyula szerkesztette Vasmegyei Lapok, vagy utóbb a Vasvármegyét organizáló Kaffehr Béla kormánypárti szócsöveket produkált, ahol nem sok lehetőség volt a Batthyány örökség kialakítására. De az ellenzéld Rusa Kálmán szerkesztette Dunántúlra is igaz ez a megállapítás. Még a kínálkozó évfordulókon is ritkán adtak jól használható muníciókat a legendaképzéshez.

2(> Természetesen azért voltak erre utaló mozzanatok és néha alkalmi költeményeknek is helyet szorítottak.

27 A kultuszteremtés éllovasa lehetett volna maga a vármegye is. Miként említettük az alapokat már a korábban megteremtették, de ennek nemcsak, hogy folytatása nem volt, hanem inkább csendes és folytonos távolságtartás jellemezte a magatartásukat. Az alaptételt értelemszerűen az országos politikai képlet határozta meg, amihez még két tényező párosult; egyrészt Batthyány Lajos és a vármegye kapcsolata. Ez a reformkorban sem nevezhető felhőtlennek és főként nem intenzívnek.

28 Másrészt az utódok, a Batthyány örökösök is szerény szerepet játszottak a dualizmuskori törvényhatósági életben. Még a kerek évfordulón sem tartott a vármegye megemlékezést az első magyar miniszterelnökről. Miként nem lehet véletlen, hogy a fontos évfordulókon a vármegye hivatalos vezetői vagy hiányoztak a rendezvényekről, vagy jelenlétük a hűvös protokollig jutott.

29 A latens feszültség fokozásához a századfordulón hozzájárult az kiéleződő felekezeti ellentét is. A katolikus Batthyány alakját mindig pozitívabb kontextusban idézte a néppárti Szombathelyi Újság, mint a helyi kormánypárti liberális orgánumok. A szoboravatása is a parlamenti ellenzék demonstrációjává vált. Végül a kultuszteremtés kialakításában kulcsszerepet játszhat a lokális hagyományteremtő tudat. Azok a személyek, aldk a genius loci szellemében a századfordulón nagy elánnal keresték azokat a történelmi alakokat, akikre a boldog utókor, a polgárok büszkék lehetnek. Ez mindenkire vonatkozott, aldk a nemzeti (politikai) kultúra megteremtésében szerepet játszottak. Mindegy volt, hogy csak ott születtek, vagy csak életük egy részét töltötték ott, a lényeg, hogy a települést kiemelje a szürke egyhangúságból, reményt, büszkeséget adjon, a polgári erényt gazdagítsa. Nos, Batthyány Lajos esetében ezzel az esettel találkozhatunk, mert egykori lakóhelye Ikervár „vállalta fel ezt a feladatot." Pontosabban a község tanítója, Horváth György lett ennek a kultusznak a fő szervezője másfél évtizeden át. A kultuszmegteremtésre három kiemelt időpont kínáltatott, az első természetesen március 15-e, a második Batthyány Lajos születésnapja, végül harmadikként kivégzésének időpontja. Március 15-e azonban minden volt - elsősorban az ifjúság, a magyar nemzet születése, a sajtószabadság napja - csak éppen nem Batthyány Lajosé, az első alkotmányos miniszterelnökről szóltak, írtak a legkevesebbet. Születésnapja bizonytalan volt, pontos dátumát nem ismerték, erről közelgő születése centenáriumakor így írt a megyeszékhely vezető lapja: 1909 (sic!) közeledik a századik évforduló, „de nem is tudják pontosan a születési dátumát, mert 73