Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

4. szám - Katona Attila: Egy megölt eszme, egy ártatlan vértanú. - Batthyány Lajos emlékezete Vas vármegyében a dualizmus korában -

gális, méltóságteljes gyászünnepséget a szombathelyi ferences templomban tartották. A fekete gyászkoporsót körülvevő gyertyák a kivégzett honvéd tábornokokra emlékeztettek, de a mártír miniszterelnökről külön nem szólt a tudósítás.

9 A rendezvény szeivezői és - bizonyos értelemben - főhősei a nem sokkal korábban megalakult Vasvármegyei Honvédegylet vezetői - Újvári István elnök, Pillich Ferenc titkár - és a szombathelyi Polgári Dalkör tagjai voltak.

10 Ezzel egy időben döntött arról a vármegyei képviseleti bizottmány, hogy a „gyászos sorsú" honfitárs, Batthyány Lajos és Deák Ferenc képét is megfestetik és azt a vármegyeháza nagytermében helyezik el.

11 A következő esztendő tavaszán került sor Than Mór által készített képek ünnepélyes átadására.

12 A megyei politikai elit értékrendjét mutatta, hogy kiket is tartottak méltónak ily formában megörökíteni: a modern Magyarország megteremtésében kulcs szerepet játszó kompromisszumok mestereit. A magyar Egmontot és a haza bölcsét, míg az előbbi egy sikertelen kísérletnek lett a szimbóluma, addig az utóbbi egy élhető és akkori hétköznapokat és közhangulatot alapjaiban meghatározó megállapodásnak. Mindkettőnek a reformkorig visszanyúló kapcsolata volt a törvényhatósággal, de Deákra utóbb is gyakrabban és szívesebben hivatkoztak, mint a mártír miniszterelnökre.

13 1869 utolsó hónapjaiban a fővárosi sajtóból értesülhettek a helyiek, hogy a következő esztendőben a családdal egyetértve sort kerítenek Batthyány Lajos újratemetésére.

14 A kivégzett miniszterelnök porhüvelyét a pesti ferencesek templomából - részben közegészségügyi okokra hivatkozva - áthelyezik a Kerepesi utcai temetőbe. Az 1870. június 9-én megtartott gyászszertatás, - ahol a kormány tagjai mint magánemberként jelentek meg - később mintául szolgált a nemzet nagyjainak elparentolására.

10 Természetesen a rendezvényen mind a város, mind a vármegye küldöttséggel képviseltette magát, és a fővárosi újratemetéssel párhuzamosan kegyeletes megemlékezést tartottak a „szabadság mártírjáról" a szombathelyi székesegyházban.

17 A tarackok hangjára kezdődő gyászszertartáson a templom kereszthajójában felállított égő gyertyák által „környezett" ravatalt a megyekatonák díszőrsége övezte. A törvényhatósági és a városi tisztikaron, képviselőkön kívül a körmendi és a kőszegi honvédzászlóaljak tisztjei, valamint a tanulóifjúság rótta le kegyeltét. A Vasmegyei Lapokban olvasható tudósítás szerint a miniszterelnök a nemzet nagy halottja: ennyi és nem több.

18 Az alkalom még arra is kevésnek mutatkozott, hogy történelmi érdemeit felsorolják, számba vegyék, úgy tettek, mintha ez magától értetődő lenne, miként a megyével való kapcsolata is. Holott ez fordítva igaz, nem volt illő ezekről szólni, a nehezen összetákolt és a lakosság egyes köreiben komoly támogatást nem élvező kompromisszum, a kiegyezés elfogadtatását csak megnehezítette volna történelmi hagyatéka. Az újratemetés kapcsán Jókai Mór a nagy nemzeti „tematizátor", a Honban megjelent írásában azt hangsúlyozta: ,Jß koporsóban nem Batthyány Lajos fekszik egyedül. A hazának húsz halott esztendeje van oda mellé leszegezve."

19 Ilyen értelemben is a miniszterelnök nem csak egyszerűen mártír, hanem a múlt azon rekvizituma, amit nemcsak meghaladni kívánnak, hanem minél gyorsabban elfelejteni. 71