Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

4. szám - Katona Attila: Egy megölt eszme, egy ártatlan vértanú. - Batthyány Lajos emlékezete Vas vármegyében a dualizmus korában -

KATONA ATTILA EGY MEGÖLT ESZME, EGY ÁRTATLAN VÉRTANÚ - BATTHYÁNY LAJOS EMLÉKEZETE VAS VÁRMEGYEBEN, A DUALIZMUS KORÁBAN

1 „Batthyány továbbra sem kell senkinek másra, csupáncsak és legfeljebb mártíriumra. 1849-ben vértanú lett és az is maradt. A nemzeti mitológia kialakulásának folyamata ebbe a szerepbe helyezte őt. Úgy tűnik, azóta igazából senki sem akarja őt innen kiszabadítani. Az utókort következetesen nem érdekli az, amiből mártínumának és az egész ország nemzeti mitológiájának értelme is volt, lett, lehet. "

a Ezzel a summázattal zárta A hiányzó Batthyány-kultnsz című cikkét Gerő András történész az első miniszterelnök halálának 150. évfordulóján rendezett tudományos tanácskozáson.'

1 Komoly szakirodalmi jegyzetapparátusra nem épülő állítását, miszerint a polgári átalakulást levezénylő grófnak nem alakult ki a kultusza, részben a magyar nemzeti mitológia kialakulásának sajátosságával, részben a másfélszázados politikai kultuszteremtés mechanizmusával magyarázta, amely tudatosan „felejtette" ki Batthyány Lajost a sorból.* Urbán Aladár alapos tanulmányában azt vizsgálta, hogy Batthyány Lajos esetében miért a martina emlékeznek és miért nem az első felelős magyar miniszterelnökre.

5 A nagy felháborodást kiváltó kivégzésétől egészen az ezredfordulóig elemezte az irodalmak állításait, nem választván szét a tudományos diskurzusok változásait a kollektív emlékezet metamorfózisáig. Végső következtetésében - tudniillik, hogy miért nem alakult ki Batthyány-kultusz az alap, vagy fő okot a kivégzése pillanatától meglévő politikai szempontok érvényesülésében látta, de még négy lényeges momentumra is felhívta a figyelmet. Egyrészt az arisztokrata gróf mentalitására, a „népkegy" tudatos elvetésére, másrészt szűk, kitartó híveinek hiányára, harmadsorban szerény önreprezentációs képességére, valamint politikai törekvéseinek - történelmi értelemben gyors - elértéktelenedésére.

0 Mi arra voltunk kíváncsiak, hogy a modern tömeghagyományok megteremtésének időszakában, a 19. század utolsó harmadától milyen formában is emlékeztek meg szűkebb pártriájában az első felelős miniszterelnökre és milyen kísérletek voltak kultuszának megteremtésére, ápolására. Természetesen mindehhez referenciaként a kibontakozó 1848/1849-es emlékek ápolása és a Kossuth-kultusz helyi reprezentációs mechanizmusai kínáltattak.

7 A hangsúly értelemszerűen a múlt-konstrukció kollektív emlékezet változatára esett.

8 1867 őszén adatott meg először, hogy nyilvánosan is megemlékezzenek a vasi megyeszékhelyen a forradalom és szabadságharc áldozatairól. Az első le70