Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

4. szám - Erdődy Gábor: A horvát kérdés belgiumi megítélése a Batthyány-kormány időszakában

akadálytalanul halad célja felé. Ezzel szemben a magyarok csupán fegyelmezetlen erőkkel rendelkeznek, akik „bár bizonyosan nagyon bátrak, de nem tudják, miért harcolnak. "

8<> Hozzátette, hogy Bécsben természetesen örülnek a horvátok sikereinek, akiket - szerző érezhető egyetértésével - a Monarchia egysége igazi oltalmazóinak tekintenek.

87 Október 5-én az olvasó már arról értesülhetett, hogy felettébb nehéz pontosan megítélni a magyarországi helyzetet. Egyik irányból ugyanis az ausztriai levelezők Jellacic feltartóztathatatlannak ítélt előrenyomulását ünneplik, más forrásokból érkező hírek alapján viszont a magyarok ébredeznek és újra szervezkednek „hazájuk romjai alatt".

m Az amiigy sem egyszerű képletet tovább bonyolította, hogy a románok - akiknek pozícióját szerző a szlávokéhoz hasonlította - maguk is a császárhoz fordultak támogatásért. Sőt, frankfurti ügyvivőjük egyenesen a német egységparlamentet kérte fel kezdeményezésük felkarolására, ami könnyen további bonyodalmakat idézhet elő Németország és Oroszország kapcsolatában.

89 A továbbiakban az ultramontán hírlap munkatársa az osztrák kormány aktivizálódásáról tájékoztatott.

90 Újonnan meghirdetett belpolitikai programját elemezve kiemelte, hogy az uralkodó megjelölte a demokratikus elvek bevezetése nyomán kifejlődött problémákat, mindenekelőtt a birodalomtól való elszakadásra irányuló törekvések felerősödését ítélve el. Megnyugtatta a horvátokat, hogy bár szentesítette a magyarok ellenük kezdeményezett intézkedéseit, valódi szándéka azonban ana irányult, hogy lecsillapítsa a pártütő zajongó kisebbséget, s nem pedig arra, hogy elfojtson egy igazi nemzeti fellendülést, ígéretet tett arra, hogy a korona a viszályban csupán a közvetítő és békéltető szerepét hajlandó a jövőben magára vállalni. Határozottan visszautasította ugyanakkor szándékai állítólagos meghamisítását, valamint azt a gyanúsítást, mintha újra bitorolni akarná azokat a törvényes jogokat, melyek gyakorlásáról nemrég a néppel megegyezett. A cikk informált arról is, hogy csapataihoz intézett kiáltványában a császár tiltakozott a magyar minisztérium intézkedései ellen, és engedelmességre szólította fel azt az egység, valamint a testvériség szellemében, melyet követve - reményei szerint - elháríthatok lesznek az ellenséges összeütközések. Az írás szerzője a Bécs által elutasított többszöri magyar békepróbálkozások tényét tudatosan elhallgatva, a történeti tényeket meghamisítva, nem kis cinizmussal végül arra a megállapításra jutott, hogy a háború és az anarchia dúlta Magyarország egyáltalán nem mutat hajlandóságot a beszéd meghallgatására. Szeptember közepén a Gazette de Liege német forrásokra hivatkozva radikális magyarországi belpolitikai fordulatról tájékoztatta olvasóit. A Batthyány-kormány lemondott, Jellacic pedig 50.000 fős serege élén átlépte a határt, majd miután előrenyomulása során ellenállásba nem ütközött, immár közvetlenül Pest előtt állomásozik. Gúnyolódó iróniával jegyezte meg, hogy a nagy magyar felkelés mintegy varázslatra szertefoszlott, és a különböző jelekből ana következtetett, hogy a Habsburg Birodalom teljes sikenel vészelte át, s élte túl azokat a megrázkódtatásokat, melyeket a márciusi forradalmak szabadítottak rá. „Prága és Lombardia után Jellacic vet véget a magyar válságnak""

1 - jövendölte meg, és e tényt nagyon fontos eseménynek minősítette. A normalizálódás szempontjából ugyancsak nagy horderejű pozitív hírként 81