Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)
4. szám - Erdődy Gábor: A horvát kérdés belgiumi megítélése a Batthyány-kormány időszakában
jelezte az új osztrák kormány megalakulását, és összességében arra a következtetésre jutott, hogy a Habsburg Birodalom fokozatosan magához tér, és lépésről lépésre visszanyeri egyensúlyát. 98 A konzervatív katolikus hírlap a fordulatot mindenekelőtt azzal magyarázta, hogy miközben a felfordulás pártjának vezetői a történelmi megmérettetés során jelentéktelennek és tehetségtelennek bizonyultak, a rend helyreállításán munkálkodók elvitathatatlanul rendelkeznek a szükséges adottságokkal. Windisch-Graetz herceg irányításával sikerült felszámolniuk a cseh válságot, két jelentős csatában győzelmet aratva Radetzky tábornagy pedig Itáliában kényszeríttette ki a katonai fordulatot, visszaszorítva a betörő (piemonti) ellenséget, mindent visszaszerezve, amit Ausztria korábban elveszített. A birodalom megmentői között kiemelkedő helyet jelölve ki Jellacic számára a katolikus orgánum a horvát bánt tekintette a magyarországi válságot egyedül megoldani képes hadvezér-politikusnak. Végül az illusztris nevekhez sorolta Johann Wessenberg bárót is, aki Metternich korában a liberális iskolához tartozott ugyan, napjainkban azonban már a „legokosabb és legigazibb patrióták""* megkülönböztetett bizalmát élvezi, a folytatásban pedig immár egyenesen az „alkotmányos párt fokozatos konszolidálódása felett örvendezett. Októberben a vizsgált konzervatív katolikus fórumokban folyamatossá váltak a magyar vonatkozású híradások. A Gazette de Liege leplezetlenül örült Jellacic elsöprőnek ábrázolt diadalának, és tévesen állította azt, hogy a magyarok tömegesen átálltak a horvátok oldalára. 9 * A Journal historique et liltéraire munkatársa úgy látta, a horvátok a magyarok szupremáciájával szemben lázadtak fel, majd bánjuk irányításával négy hullámban kezdeményeztek támadást a szerveződő honvédsereggel szemben Velence közelében, amikor a mindaddig ellenállás nélkül visszavonuló magyarok váratlanul ellentámadásba fejlődtek át, és vereséget mértek támadóikra. 90 Az tdtramontán folyóirat magyar vonatkozású hírekkel vezette be októberi visszaemlékezését. 97 Tájékoztatta olvasóit arról, hogy Ferdinánd királyi leirattal oszlatta fel a magyar parlamentet, miközben a horvát bán személyében polgári és katonai teljhatalmú kormányzót nevezett ki, aki nyomban statáriumot vezetett be. Alaposan félrevezető leegyszerűsítéssel, az áprilisi törvények uralkodói szentesítését elhallgatva, az erőszakos elszakadás látszatát keltve emlékeztetett arra, hogy Magyarország a februári forradalmi események nyomán proklamálta függetlenségét Ausztria császári hatalmától. Majd Jellacic fellépésének törvénytelen jellegére utalást sem szentelve, illetve az április törvények polgárosító tartalmát teljesen figyelmen kívül hagyva úgy állította be az agressziót, mintha a horvát sereg egyebet sem tett volna, minthogy megpróbálta megfékezni a szeparatista mozgalmat, és megkísérelte felszámolni a „feudális jármot", 98 amelyet a magyarok hosszú évek óta rájuk kényszeríttettek. A Gazette de Liege október 5-én két írást is szentelt a magyar kérdés vizsgálatára. Ismertette az uralkodó álláspontját, mely szerint szent kötelessége a Monarchia és a magyar nép érdekeit szem előtt tartva cselekedni, de nem tűrheti el, hogy a szeparatista párt elpusztítsa birodalmát. Mivel a polgárháború kitörésének megakadályozására irányuló próbálkozásai eredménytelennek bizonyultak, kénytelen volt határozottan fellépni az egységbontó törekvé32
