Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

1. szám - ADATTÁR - Káldy Lajos: Volt egyszer egy szabadiskola. - Emlékeim a Derkovits Körről, 1946-1958-

fogságba. Keserű ünneplés volt. Mentek végig a Fő téren a Szent Márton utca felé, közttik sok szombathelyi is. A márciusi bombázás után a város igen szomorú képet mutatott. A szovjet városparancsnok ,javítani" akarta ezt a képet, ezért a Fő téren a foghíjak elé hatalmas deszkapalánkokat építtetett, egyik másik talán 100 m

2-nél is nagyobb volt. Az elkészült hatalmas kulisszákra a dicsőséges szovjet hadsereg győzelmes csatajeleneteit festtették meg Lődör Jenővel, Radnóti Kovács Árpáddal, Steffek Albinnal, Jaksa Istvánnal és azokkal, akik hadra foghatók voltak. A monumentális plakátokat villanykörte-füzérrel szegték körbe. Igaz, hogy a fényfüggöny miatt este senki sem láthatta, mit ábrázolnak a festmények, de nem is volt rá senki kíváncsi. Persze jöttek a tagadhatatlan változások is. Minden a dolgozó népé! Jog a szabad élethez, a művelődéshez, az emberibb élethez. De ennek nagy ára volt. Egyszerűen elvették a másét, ezt akkor ki merte vitatni. Igaz, volt más is. Ilyenek: jog a művelődéshez, a tanuláshoz. Ingyen belépők a múzeumokba, könyvtárakba, olcsó színház- és mozijegyek, könyvek. A művelődéspolitikai határozatoknak megfelelően minden megyében megalakultak a szabadművelődés szervezetei is. Talán a megyeházán, de lehet, hogy a városházán volt az az iroda, ahonnan ezt irányították. A szabad művelődés programjaként életrehívtak művészeti szabadiskolákat is. Én nem itt kezdtem el a tanulmányaimat, hanem a MÁV-műheryben már régebben megszervezett festőiskolában. Igény jelentkezett itt is a munkások között, akik megtudták, hogy az egyik művezetőjük, Jaksa István korábban tanult festészetet. Öt kérték föl, hogy vállalja néhány tehetséges dolgozójuk tanítását. Az tizem biztosította a rajztermet, ahol igen lelkes munka folyt. Engem egyik bátyám beszélt rá, hogy menjek el én is. Ajánlatára Jaksa Pista bácsi - noha sohasem voltam MAV-dolgozó - elfogadott. Első feladatként a konyhánk perspektivikus megrajzolását kérte tőlem. Mikor meglátta a rajzomat, meglepődött: - Hiszen maga tisztában van a távlati ábrázolással. Hol tanulta? - Hát a polgáriban. - Akkor maga ne rajzoljon, hanem fessen! Fél évig, 1947-1948-ban jártam festőiskolájába. Csak hálával tudok emlékezni őrá is, meg arra a családias kis közösségre, ahonnan olyan - ma is közismert - művészek kerültek ki, mások mellett, mint Németh Mihály és Cs. Kovács László szobrászművészek. A SZABADISKOLÁBAN 1948-ban a Szabad Vasmegye című lapban megjelent egy hirdetés, amely a tehetséges embereket várta az alakuló képzőművészeti szabadiskolába. En is jelentkeztem. A Savaria Míízeumban volt a felvételi vizsga. Tárgyakat kellett rajzolnunk, nekem egy fekete váza jutott; valószínű mohácsi kerámia lehetett. Talán húszan is lehettünk mi, felvételizők, akikkel az eredményhirdetéskor közölték: mindenki megfelelt. Ez a csoport alakította meg a Derkovits 17