Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)
1. szám - ADATTÁR - Katona Attila: Fordulat a várospolitikában Szombathelyen, 1885-ben. 1. rész
1885. március 26-án a biztos többséggel Szombathely polgármesterévé választott Varasdy Károly az alábbiakban foglalta össze elképzeléseit, polgármesteri törekvéseit, hitvallását: „Szombathely nemcsak mint a megye culturális gyúpontja, mint az ipar kereskedelem jelentékeny emporiuma, de mint a magyar nemzeti politikának itt az ország nyugati határszélén mandatariusa, sőt mint az egész Dunántúl egyik legélénkebb legszebb jövőre jogosult városa ugy szerepbe hivatott. Hogy ezen magas missziójának megfelelhessen, egész gazdászati, szellemi, erkölcsi életét szüntelen mozgató erőre, az egész gépezet működését a legkisebb részletekig figyelemmel kisérő, átható tekintetre az önkormányzat összes jogait ismerő és érvényesítő erélyes akaratra a személy és vagyonbiztonságot fenntartani képes a közművelődési és társadalmi tényezők élénkítése és felvirágoztatására ható, az emberek legdrágább kincsének: az egészségnek a megóvására biztosításra a vezető eszközöket alkalmazásba vevő, a város anyagi érdekeit, üdítő forrásait a természet erőit hasznosító, az igazi és kei-eskedelmi, közgazdasági tekintetek által előtérbe tolt igények kielégítésre czélzó módokat felfürkésző tetterőre van szükség." 1 A kor patetikus hangvételében fogant beszédben minden olyan elem felbukkan, ami az elkövetkezendő évek önmeghatározásában és célldtűzésében helyet kapott. Egyrészt a nemzetpolitikai hangnemben interpretált védbástya koncepció, azaz a városra úgy tekintettek, mint a nyugati magyarság őrhelyére, amely egyszerre jelentett felelősséget, küldetést és egyszerre az előjogok kivívására való jogosítványt, s adott pillanatban reményt a politikai és a pénzügyi támogatásra. Másrészt - jobb híján - a lokál centrikusnak nevezhető szemléletmódot, vagyis azt, ahogy a vasi megyeszékhelyről kitárult a világ, amelynek középpontjában természetesen Szombathely állt. Harmadsorban egy folytonos fejlődési és utolérési kényszert, ami révén megteremthető a vágyott dunántúli emporium rangja. Ritka azon pillanat - a városi jegyzőkönyvek tanúsága szerint -, amikor ilyen világosan, átfogóan rajzolták fel a település céljait. Ha napvilágot láttak ilyen nyilatkozatok, azok elsősorban az elért eredményekről szóltak és állami „tényezőknek" íródtak, pl. a Kereskedelmi Minisztériumnak 1877-ben, amikor az Osztrák-Magyar Bank fiókintézetének megalakítását kérvényezték. 2 Magának a polgármesteri programnak ilyen formán való megfogalmazása és közzététele önmagában is újdonságnak számított. A követhető célok megjelölésére a két korábbi polgármester - Bárdossy István, és Grimm Károly - beiktatása alkalmával nem került sor. 3 Nyilvánvaló a kérdés, miért is volt erre szükség. A vízió felvázolása elsősorban az 1864. október 20-ai községi képviselő testületi ülés hangulatát és szellemét idézte, ahol a nem sokkal előtte döntési helyzetbe került képviselők világosan körvonalazták álláspontjukat.* Akkor ezt több tényező is - az alkotmányosság, törvényesség iránti vágy, a liberalizmus melletti elkötelezettség, és a tespedéstől való félelem - motiválta. Ilyen formában ezt üzenetnek is szánták a regnáló városi vezetők felé. A vélhetően Horváth Mihály ügyvéd fogalmazta credo 1864-ben így hangzott: , r Azon köz tapasztalat nyomán, hogy jelen korban minden változásnak és haladásnak indul, és csak ugy lehet a kellő változásokat és haladást a köz igényeihez al50
