Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

4. szám - KÖNYVESPOLC - Bagi Zoltán: Dominkovits Péter: „Egy nemzetek lévén..." A Nyugat-Dunántúl Bocskai István 1605. évi hadjárata idején

lós történeti munkája lóg ki. A jól informált alnádor a pontosabb időrendi tagolást mellőzve, de gazdagon adatolva ismertette a dunántúli hadieseményeket. Nem csupán az osztrák és a magyar történetírásban találhatunk alapvető nézetkülönbségeket, hanem a térség két jelentős városának helyi identitásában is. Az aulikus szabad királyi város Sopron kollektív emlékezetében az 1605 júniusának és júliusának ostromai a dicsőség és a helytállás időszakaként maradt meg. Ezzel szemben gyenge várral, Ids létszámú őrséggel ellátott, s a földesiira, a győri püspök által magára hagyott Szombathely történetében a tizenöt éves háború utolsó időszaka a pusztulással és a folyamatos fejlődés megtörésével forrt egybe. Ez a hagyomány tükröződik vissza a helytörténeti munkákban is. A historiográfiai áttekintést követően a Szerző áttér az 1605. évi északnyugat-dunántúli események több nézőpontból való bemutatására. Mindenek előtt egy általános képet ad a 16. század végének és a 17. század elejének a lokális társadalomról, azaz a két vármegye és a térség két jelentős városának népességi, birtoklási és adózási viszonyairól, bár Dominkovits Péter többször nyomatékkal felhívja a figyelmet, hogy megállapításai szórványadatokra támaszkodnak, amelyeket egy későbbi, részletes kutatás eredményei egészíthetnek, teljesíthetnek ki. Míg Sopron vármegye adózó házainak száma különböző okok miatt az 1598 és 1608 közötti 11 esztendőben drámai módon csökkent - nagy valószínűséggel hasonló folyamat zajlott le a térség többi vármegyéjében is 4974-ről 327-re, addig a Némethy Gergely hajdúinak megjelenéséig a két törvényhatóság munkája rendszeresen folyt. Havi egy-két alkalommal a helyi rendek közgyűlést és törvényszéket tartottak. Az 1605. év azonban speciális ebből a szempontból, hiszen az újra hadszíntérré vált térségben a 15 éves háború időszakában is fennmaradt rutinszerű törvényhatósági munka megszűnt. A tárgyalt év májusa és szeptembere között két speciálisnak nevezhető közgyűlésre került csak sor: jiüiius 2-ára Némethy hívta össze Sopron és Vas vármegyei nemeseit, amelyen a helyi rendek megjelenését a hajdiíkapitány jószágvesztés terhe alatt követelte. így nem lehet meglepő, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő familiárisok egy jelentős része pártállás-változtatás mellett döntött. A tanácskozás dokumentumai azonban a törvényhatóságok iratanyagában nem maradtak fenn. 2 hónappal később, augusztus 2ára pedig szintén közös közgyűlést tartott a két vármegye. Immáron azonban Mátyás főherceg rábahídvégi táborában. A Szerző bemutatja azt, hogy Némethy Gergely csapatainak dunántúli hadműveletei hogyan hatottak az egyéni - főurak és egyes familiárisaik -, illetve közösségi - Sopron szabad királyi város, Szombathely püspöki mezőváros, Körmend, Szentgotthárd, Kőszeg és a térség uradalmai - sorsok alakulására. Sándor Györgynek, a kitíínő humoristának az a klasszikusa jutott eszembe e hat fejezetet olvasva, mikor a tornatanár a futókhoz szól: egyenlő pályák! Egyenlő esélyek! Én biciklivel megyekV Hogy mire gondolok? Az egyházi főméltóságok - Pethe Márton győri és Ujlaky Lajos veszprémi püspök - természetesen kitartottak az udvar ht'íségén. A Dunántúl világi főrendjeinek viszonyulása a 79