Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

1. szám - Soós István: Kishevesi Hevenesi Gábor (1656-1715)

események tárgyalását a pápák vagy a magyar királyok uralkodása határozza meg. A feldolgozás során tehát a történetiség és az időrend a meghatározó. Fontos továbbá az egyházi intézmények - püspökségek, prépostságok, apátságok -, a katolikus hit védelmezőinek, a kolostoroknak, a kiváló személyeknek a feltüntetése, a szentek tiszteletének, a hitet is érintő közjogi kérdéseknek, az áhítatgyakorlatnak, a szobroknak és képeknek, a csodáknak, az iskoláknak, a szerététintézményeknek az ismertetése. A „Projectum" szerzője végül kijelöli a szempontokat az adatgyűjtéshez.

58 A hozzászólás az adatgyűjtési tervezethez lényegében véve hűen követi a „Modus" felépítését.

59 A „Projectum", amely már túllendül a forrásgyűjtő munka igényének megfogalmazásán, és a forráshelyek számbevételén, jezsuita szerző művének tekinthető. Ismételten hangsúlyozni kell azonban, hogy Hevenesi és mások pl. Czeles Márton - szerzősége kizárható.

00 Felmerülhet viszont Szentiványi Máilon jezsuita történetíró ösztönző, „öntudatosa kezdeményező" szerepe, aki minden bizonnyal Hevenesit is utódai, követői közé sorolta, és közreműködhetett a fent említett tervezetek, javaslatok elkészítésében.

61 Egyértelműen kijelenthető tehát, hogy mind a „Projectum", mind pedig a „Modus" kidolgozása jezsuita tudósok munkájának terméke, és „mindkettő mögött meghúzódhatnak Kollonich érsek egyházpolitikai elképzelései, melyek szerencsésen találkoztak a jezsuiták missziós feladataival és tudományos ambícióival. "

oa Ezek után térjünk vissza magához a „Modus"-hoz.

63 Ennek bevezetésében készítői panaszkodnak a hazai egyháztörténeti kutatások elmaradottságáról, melynek okait a megfelelő (képességű) írók hiányában és a levéltárak pusztulásában látják. Mindazokat, akik a történeti múlt iránt érdeklődnek, közös adatgyűjtő munkára szólítják fel egy olyan cél megvalósítása érdekében, mely a magyar egyháztörténet feldolgozására irányul, illetve Inchofer Menyhértnek, a 17. századi jezsuita történetírás kiemelkedő képviselőjének a 11. század közepéig terjedő úttörő műve

64 folytatására, mégpedig olyképpen, hogy ebben a munkában Magyarország politikai története is alapos megvilágításba kerüljön. Ezek a gondolatok lényegében Hevenesi fent említett levelében megfogalmazottakat tükrözik. A „Modus" összeállítói fontosnak tartották a nyomtatott művek kivonatolását és bibliográfiai ismertetését is, de ezen túlmenően az okleveles források összegyűjtését helyezték előtérbe, ugyanakkor kiemelték a feliratos emlékek és a hiteles szájhagyományok gyűjtésének jelentőségét. Ez utóbbiak tekintetében azonban óva intették a gyűjtőket a mesék és gazdátlan fecsegések feljegyzésétől. Megkövetelték tőlük, hogy a forrásadatokat, a másolt dokumentumok lelőhelyét és egyéb külső körülményeket pontosan feltüntessék és a tulajdonneveket betiíhíven adják meg. A forrásanyagot hat csoportba osztották, melyek mindegyike tekintetében a legaprólékosabb részletekig fel kellett vázolniuk, illetve megállapítaniuk a kutatás körét.

65 Hogyan, milyen szempontok szerint történjék tehát az anyaggyűjtés? tették fel a kérdést. Ezt Hevenesiék rendkívül széleskörűen értelmezték: szerintük mindenekelőtt feltárandó minden írott és íratlan, azaz szóbeli hagyomá12