Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)

4. szám - MŰHELY - Nagy Miklós: A sárvári Honismereti Híradó

get. Van tudományos igénnyel készült értekezés is kiadványunkban, s van magnóval gyűjtött anyag lejegyzése is. Szerettük volna érzékeltetni olvasóinkkal, hogy a szülőföld szeretete élő valóság, s településünk apraja és nagyja egyaránt nagy kedvvel fordul városunk múltja, jelene, élete felé. "

a Az 1. szám öt írása közül három valóban tudományos igénnyel készült. E körbe tartozik Kajdi Ferenc helytörténeti kutató „Tájnyelvünkről" című írása, Szombath Ferenc „Adatok a sárvári lengyel gyűjtőtábor történetéből" címet viselő dolgozatának részletei, és Horvát Zsófia gimnáziumi tanár a Sárvári járás földrajzi neveiről értekező munkája. A Tinódi Sebestyén Gimnázium négy diákja a kor szellemének megfelelően munkásmozgalmi témát dolgozott fel. Bozi Mária és Fehér Zsuzsa magnófelvétel alapján jegyezte le Tipsits József egykori községbíró visszaemlékezéseit, valamint Bolla Katalin és Naszádos Katalin Németh Istvánnak a sárvári munkásmozgalomról, a felszabadulásról, továbbá a Nemzeti Bizottság tevékenységéről szóló emlékeit tette közzé. Ez a kezdeti kettőség ugyan más formában, de később is jellemző maradt a Honismereti Híradóra. Az 1. szám mindössze 100 példányban jelent meg, és kis mennyiségnek köszönhetően napjainkra kevés darabja maradt fenn belőle. A következő számok már 300 példányban kerültek ki a nyomdából.

3 A kiadvány történetének ezen időszakában több kutatási területen születtek korszakalkotó publikációk. Az egyik lényeges eredménye a Sárvár történetéről szóló néhány jelentős forrás közzé tétele. Nógrádi Géza, a Nádasdy Ferenc Múzeum igazgatója az 1970. évi 2. számban mutatta be az ún. „péntekfalusi jegyzőkönyv"-et, amely 1803-1903 közötti 100 esztendőről hagyott az utókorra, napjainkra már pótolhatatlan feljegyzéseket, erről a Sárvárhoz tailozó településről. A forrás amiatt is különösen jelentős történeti értéket hordoz, mert az 1902-ben és 1912-ben Sáivárhoz csatolt települések történetéről nagyon kevés történeti dokumentum maradt fenn. Hasonló, ha nem fontosabb jelentőséggel bír a Honismereti Híradó 1974. évi 2. száma, amelyben megjelent Ernecz Ignácnak, a város első történetírójának „Sárvár szabadalmazott magyar mezőváros" című műve. Ez a munka volt Sárvár történetének és földrajzának az első feldolgozása. A szerző 1864-ben írta meg a Magyar Tudományos Akadémia részére Sárvár mezőváros leírását, és szerette volna elérni, hogy a helyi vállalkozók anyagi támogatásával nyomtatásban is megjelenhessen, lemondva az érte járó honoráriumról is.* A szerző álma 110 esztendő múltán a Honismereti Híradó által valósult meg. A mű születésének körülményeit ismertetve, Ernecz Ignác megfogalmazta a honismereti kutatás több célját is: „... T[isztelt] polgármester úr, és a városi Tanács, Sárvár szabad város topographiai leírásának teljesítésére felkérvén csekély tehetségemet; mint sárvári születésű óhajtom szülő városomat bővebben ismerni, és mások általis teljesebben megismertetni, főképpen a városi polgársággal, kik sajátjukat e szerint jobban megismervén, kellőképpen 14