Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)

4. szám - Zsámboki Árpád: „Értékednek úgy tudsz örülni csak, Ha vele a világ is gazdagabb." - Emlékező sorok Kuntár Lajosra (1914-2005) -

humoros történet, amelyet szórakoztatásként, vagy okulásként a fiatalabbaknak is elmondott. Sokszor idézte vissza a velemi szakmai találkozókat, az országjáró tapasztalatcserék eseményeit, az együttlétek egymást ugrató-tréfás pillanatait. Kedvelték mértéktartó humorát, viccelődését, amely mindig szalonképes volt. A vasi Hármashatár szépséges vidékéről - Csörötnekről - származott, árvaságában korán megtapasztalta a falusi élet küzdelmeit, nehézségeit. Szülőföldje iránt a haláláig erős vonzódást érzett, szinte minden rezdülését tudta, ismerte. Magától értetődőnek tartotta, hogy az írástudó, kutató ember hitével, tehetségével 60 évesen megírja a Csörötneki Hármaskönyvet, mely íitrabocsátó falujának történetét és személyes emlékeit fogja csokorba. A helytörténetírásban is példaként állítható kötete iijabb ösztönzést adott szellemi munkálkodáshoz, hisz egymást követően jelentek meg az általa írt, illetve szerkesztett kötetek. Az 1981-ben megjelent Szentgotthárd monográfiája elkészítésében társszerkesztőként rendkívül alapos és igényes munkát végzett. A fiatalkori eszmélésének színhelyére, alma materére emlékezik az 1983-ban írt „Iskola a Rábán" című kötetében. „Az én Szombathelyem" című válogatott írásait, cikkeit összefoglaló kötet 85. születésnapjára jelent meg, 1999ben. „Bozsok útikönyve" 1999-ben látott napvilágot, majd rövidesen követte Bögöte történetét összefoglaló munkája. Szülőföldje és iskolavárosa is méltón ismerte el helytörténészi munkásságát, amikor Szentgotthárd díszpolgára címmel tüntették ki 1998-ban. Kiérdemelte szülőfaluja, Csörötnek díszpolgára elismerést is 2003-ban. A nyugdíjas esztendők még inkább elmélyítették kapcsolatát a helytörténeti-honismereti munkával. Felelős szerkesztői munkájával tudományosságában is erősödött a Vas Megyei Levéltár gondozásában kiadott Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények című periodika. Sokat tett azért, hogy a közölt írások színvonalával, gazdagságával a kiadvány szakmai folyóiratok országos élvonalába emelkedjen, kivívja mások elismerését is. Precíz, előrelátó anyaggyűjtés, folyamatos bírálati munka, a megjelenés felelős gondozása jellemezte munkálkodását. 85 évesen köszönt el felelős szerkesztői munkájától, de aktívan továbbra is részt vett a szerkesztésben. Jó visszaemlékezni az általa vezetett szerkesztőségi ülések alkotó, ötleteket előhívó légkörére, kedves emberi hangulatára, a kéziratanyagok néha kemény, de mértéktartó bírálataira. Tudományos minőség, hitelesség, egyediség! - ezek voltak alapelvei a szerkesztői munkában, ehhez szabta elvárásait, kéréseit, s erre figyelmeztette szerzőtársait is. Az elsők között érdemelte ki helytörténeti munkásságával a rangos megyei elismerést, a Pável Ágostonról elnevezett emlékplakettet is. Az adományozók 1986-ban ezzel tisztelegtek munkássága előtt, mivel a páveli örökség gondozásában, tevékenységének gondolati-szellemi folytatásában igen jelentős szerepet vállalt. A köz- és a közművelődés szolgálatáért, a vasi kulturális 10