Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)

3. szám - MŰHELY - Gálig Zoltán: Szemelvények a Szombathelyi Képtár 20 éves történetéből

Fórumot biztosítottunk a társművészetek között az irodalomnak is, főként a helyi, vagy helyi vonatkozású témákban, erre kitűnő helyszínként, és szakmai háttérként rendelkezésre állt az intézmény szakkönyvtára, aminek gyarapodása amúgy párját ritkító, miután a kezdetekkor mindösszesen 800 könyvből napjainkra 13.000 lett, és ugyanennyi adattári anyag került dokumentálásra, hozzátéve azt, hogy ez viszont a zéróról indult. Az ezredfordulóra jött el az az idő, amikor tudományos funkcióját már műveltségi, közművelődési tevékenységgel is gyarapította, lehetővé téve könyvbemutatókat, író-olvasó találkozókat. Ezek az összejövetelek igen hangulatosak szoktak lenni, sohasem hiányzott az elegendő számú érdeklődő. Emlékezetes programok 2001-ben: Marosits József: Az angyal hívása című kötetének bemutatója, Gyurkovics Tibor szerzői estje, Tábori Ottó és barátai: Himnusz a szőlőhöz című verseskötet bemutatója, Zombor Béla szerzői estje, 2002-ben: Devecsery László és barátai: Sorsok című kötet bemutatója, Takács Tibor: Harang a világ című szerzői estje, 2003-ban: Tüskés Tibor szerzői estje, Molnár Miklós: Egy szerelem anatómiája című szerzői estje, Devecsery László: A kék pék meséi című könyvének bemutatója, 2004-ben: Balogh József és a Tarisznyások együttes verses-zenés estje, Heitler László: Festő szivárvánnyal - Beszélgetések Egry Józsefről című kötet bemutatója. Ezek a programok természetesen zenés betétekkel, idézetek felolvasásával voltak színesítve. Van-e tanulsága a 20 évnek? Annyi mindenképpen, hogy bárkinek, aki itt dolgozott, olyan élményben volt része, ami keveseknek adatik meg, vagyis alakítója lehetett egy új intézmény életének. Az új kihívása mindenképpen izgalmas dolog, a szinte a semmiből teremteni valamit, és ezt a valamit intézményesíteni. Beilleszkedni egy város, egy megye illetve az ország kulturális életébe. Véleményem szerint mindenki többet teljesített, mint ami elvárható, ugyanis ez az intézmény dimenzióiban nagyobb, mint földrajzi környezete, viszont a feltételrendszere arányosított a költségvetés helyi lehetőségeihez. Program szempontjából viszont sokat kell nyújtani, ami nem természetellenes egy több ezer négyzetméteres intézménytől. így lehet, hogy kissé zsúfoltnak tíínik az eddigi programok sora, amelyre nem orvosság ezek ritkítása, a lendület egyszerű visszafogásával. A csökkenés csakis akkor lehet elfogadható, ha ez egy látványos minőségi „tömörítéssel" párosul, azaz kevesebb program, magasabb költségvetéssel. Éppen ezért együttesen át kellene gondolnunk intézményrendszerünk struktiiráját. A Szombathelyi Képtár jó helyen van és jó adottságokkal rendelkezik. A társművészetek napjainkban egyre nyilvánvalóbb közeledésének tanulsága nagy ívű kulturális koncepciót feltételez: zene-képzőművészet-színház egy helyen vagy egymás közelében, szép környezetben. A lehetőség adott. 23