Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)
2. szám - Söptei Imre: Egy majdnem ismeretlen levél Berzsenyi Lénárdtól
SZÉIX JÓZSEF BENEDEK 13 Nemesdömölk 1813. január 6. - Pozsony 1886. Apja Széli Imre, a Vas megyében régóta nevezetes Széli-család söptei ágából kivált tagja volt, aki Nemesdömölkre költözve alapította a dömölki ágat, anyja Majer vagy Mayer Júlia pesti születésű. 15 József 20 évesen lépett be a 48. számú császári, királyi gyalogezredbe. Két év múlva - testi adottságainak is köszönhetően - a nemesi testőrséghez vezényelték, ahol öt évet töltött. Bécsből főhadnagyi rangban került vissza a hadsereg 34. gyalogezredéhez, mely sokáig Galíciában állomásozott. Itt egy Lemberg környékén élő földbirtokos lányát vette feleségül. 1848 tavaszán alszázadossá léptették elő, alakulatát Magyarországra vezényelték, szeptember 18-án őrnaggyá és zászlóalparancsnokká nevezték ki, októbertől a feldunai hadtest kötelékébe osztották be. A schwechatti csatavesztést követő visszavonulás idején az utóvédben harcolt, ennek során a december 28-án zajlott bábolnai ütközetben hősi küzdelem után súlyos, maradandó sebesüléseket szerzett. Edvi Illés Pál szerint katonái kalandos körülmények között mentették meg életét, de beárulás folytán mégis fogságba esett. Valójában az ütközetben került osztrák kézre. 1849. március 19-én a Pesten működő császári hadbíróság 10 évi várfogságra ítélte. Egy későbbi visszaemlékezés szerint az első ítélet kötél általi halál volt, az enyhítést Magyarországra érkezett felesége érte el, illetve közrejátszott a kegyelemben, hogy sérülései miatt a további katonai pályára alkalmatlanná vált. Büntetését, az 1854. évi amnesztiáig, Kufsteinben töltötte. Szabadulása után felesége galíciai birtokára költöztek. 1861-ben, mivel hitvese közben meghalt, visszcitért Magyarországra. Eleinte Kiscellben élt, ahol a hőst a település első díszpolgárává választották. 1868-tól Ajka melletti birtokain gazdálkodott, tagja lett a Veszprém megyei honvédegyletnek. Pozsonyban hunyt el 1886 auguszüisában. SZIBENLISZT JÁN0S 1(i Véménd. 1803-Inka. 1884. 1803-ban született a Baranya megyei Véméuden, vagyontalan német nemzetiségű, nemesi családban. Egy évet elvégzett a bölcsészakadémián, majd 1820ban közvitézként lépett be a császári királyi hadseregbe, 1846-ra élte el az alszázadosi címet a 9. huszárezrednél, ahol Berzsenyi Lénárd is szolgált. 1848 szeptemberében a horvátok elleni harcokban már résztvett, majd a honvédseregbe állt. November 26-án főszázadossá, 1849. február 2-án őrnagyi és osztályparancsnoki kinevezést kapott. Április 19-én a nagysallói csatában bal karját ágyúgolyó roncsolta szét. A szabadságharc után az aradi császári hadbíróság 16 év várfogságra ítélte, de már 1851-ben - lehetséges, hogy későbbi felesége családjának hatására - kegyelmet kapott. A Berzsenyi levélben említett adatokhoz még hozzátartozik: szabadulása után megházasodott, felesége br. Schmidthals Berta volt, két gyermekük született. 1857-ben még biztosan Kőszegen élt városi polgárként bejegyezve, a belvárosban álló 35. szánni, felesége 12