Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)

2. szám - Söptei Imre: Egy majdnem ismeretlen levél Berzsenyi Lénárdtól

Megyei Gazdasági- és Iparegyesületnek rendes, választmányi és állattenyésztési szakosztályi tagjaként részt vett a megye közéletében. Szóba került, de nem bizonyosodott be, hogy Vidos Mártonnal együtt honvédtoborzó bizottságban vett részt. 1867-ben a Vasvármegyei Honvédegyesület választmányi tagjává választották. 1875-ben egészségének megromlása miatt már nem jelöltette magát országgyűlési képviselőnek. Gyermekeinek neveltetése miatt birtokait bérbe adta, Sopronba költözött, ahol 1876-ban meghalt. Politikai tevékenysége mellett a história tudománya foglalkoztatta, híres oklevélkutatónkat, Nagy Imrét - visszaemlékezése szerint - ő vezette be ebbe a tudományba. 1863. december 27-én Répceszemerén részt vett a Dunántúli Történetkedvelők Társidatának alapításában. Következő évben első, előadásokkal összekötött összejövetelüket Horváth Eleknél, Csöngén tartották, ahol a házigazda régi korok orvosságairól számolt be. 1867-ben alapítója és választmányi tagja lett a Magyar Történelmi Társulatnak, melynek munkáját százforintos adománnyal segítette. Régészeti leletekből jelentős gyűjteménnyel rendelkezett, amit halála után a Vasmegyei Régészeti Egyletnek szándékozott adományozni. KOCZOR DÁNIEL

11 Ostffy asszony fa, 1824. október 16. - Ostffyasszonyfa, 1891. július 26. Édesapja Koczor József asszonyfai birtokos, édesanyja Vörös (Weöres) Judit. 0 is Ostffyasszonyfán élt, a 3. sz. házban. Többségében a faluban lehettek birtokai, mert így tartották nyilván a Vas Megyei Gazdasági- és Iparegyesület tagnévsorában rendes, választmányi és állattenyésztési szakosztályi tagként. Utóbbi szerepében jelölte az egyesület 1864. szeptembert 6-án tartott közgyűlési határozata alapján, Mészöly Ignác titkárral együtt, a keleti marhavész elleni védekezést irányító megyei főbizottság kemenesaljai tagjává. 1861-ben a megyei bizottmány tagjaként részt vett az alkotmányos újjáalakításban, január 3-án a megyegyűlés a Kemenesaljai Kerület első, Felső-kemenesi Járásának szolgabírájává választotta. E posztot betöltötte egészen az alkotmányos időszak végéig, mivel a korábban már említett utolsó megyei bizottmányi ülés résztvevői között is megtalálható a neve. 1867-ben a kiegyezés utáni új megyei tisztikarban a Kemenesaljái Kerület főszolgabírójává választották. 1891 július 26-án, 69 éves korában Ostffyasszonyfán halt meg, ott is temették el. SPISSICH (SPISICS, SPISSITS) LÁSZLÓ

12 Jelenleg mindössze annyit tudunk róla biztosan, hogy az 1860-as években vönöcki lakos volt, rokonsága szerepel a helyi anyakönyvekben is, de rá vonatkozó konkrét adatok ott nem lelhetők fel. 1861-ben a megyei bizottmány tagja volt, aki sokaktól eltérően, a bizottság utolsó ülésén is részt vett. A Vas Megyei Gazdasági- és Iparegyesületnek tagja, és a Kiscelli Segélyező Egylet választmányi tagja volt. 11