Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)
1. szám - ADATTÁR - Söptei Imre: Egy elfelejtett gyár. - Első magyar hímzőipar Soukup és Korb Kőszegen -
Ennek értelmében támogatták, hogy 6 holdnyi telket ingyen átadjanak, illetve annak értékét 10.000 K-ig megtérítik, ha a gyárosok azt maguk vásárolnák meg. Az építkezéshez biztosítanak 500.000 db téglát vagy annak pénzbeli megváltását (12.000 K), adnak 15 évi adómentességet és 40.000 K-t négyévi részletekben (minden év szeptember l-jétől). Javasolták még, hogy a 6-7. évben újabb 10.000-10.000 K-t adjanak, ha 300 főre emelik az alkalmazottak létszámát. Kitértek ana is, hogy a költségeket maximum 6%-os kamatra felvett kölcsönnel fedezhetik. A javaslathoz még hozzátették, hogy: „Az értekezlet mindenek előtt kifejezést kíván adni azon felfogásának, hogy e gyári czég által e városban felállíttatni tervezett nagyobb gyári vállalatot alkalmatos eszköznek tekinti, amely e város hanyatlott forgalmának képes lendületet adni, a város főleg szegény lakosainak pedig állandó biztos keresetet nyújtani."*'' 1 A képviselő-testület négy nap múlva, rendkívüli közgyűlésén, Tipka Ferenc polgármester távollétében, 28 igen és 1 ellenszavazat mellett elfogadta a tanács javaslatát. 23 Egyedül egy korábbi, félreértelmezett Szájbely nyilatkozat keltett kisebb riadalmat, amitől az egyik bencés képviselő a teivezett főgimnázium megvalósulásának anyagi fedezetét féltette. 2 * A mindössze egy hét alatt elintéződött ügy folytatása már nem volt ennyire egyszerű, ennek ellenére alig egy évvel később már álltak a gyár épületei és megkezdődött a gépek telepítése is. A fő akadályt, a már említett különlegesen jó vízminőség iránti igény jelentette. 1901 márciusában a városba érkező Hugo Soukup kiválasztotta a mai posztógyár telkét, amely akkor Unger Károly tulajdonában volt. A városi képviselőként is működő neves kőszegi kereskedőcsalád tagja, azonban élve a lehetőséggel, meglehetősen magasra tartotta - 1 K 80 f/négyszögöl - a tulajdonában levő rét árát. Olyannyira, hogy az eredetileg megállapított 10.000 K felett még 7200 K-t kellett volna szánni rá. Ezt azonban az április 10-én született tanácsülési javaslat ellenére, amely kiemelte, hogy csak itt találtak a Kalchgraben felől érkező patakban vasmentes vizet, a 13-án tartott közgyűlésen is elutasították, ragaszkodva az eredetileg megszavazott összeghez, és felszólították a befektetőket, hogy keressenek új telket. 25 Soukup, aki áprilisban újra a városba érkezett, hajlandó lett volna más területet kiválasztani, az egyébként is árvízveszélyes telek helyett, azonban a víz minősége döntő volt. Az üzem mííködéséhez mind a Gyöngyös, mind a már említett patak vizére szükség volt. így április 20-án a polgármester kénytelen volt újabb tanácsülést összehívni, ahol rajta kívül Szovják Hugó tiszti ügyész, Kőszegi József rendőrkapitány, Auguszt János jegyző és maga Hugo Soukup is részt vett. Ezen megállapították, hogy a tanács sem tud alkalmasabb helyet felmutatni a gyár céljára. 20 Közben azonban a város közönsége előtt veszélyesebb irányba mozdult el a vita. Ugyanis az egyik német nyelvű helyi lapban, a Günser Anzeigerben, olyan információk jelentek meg, amelyekből a gyárosok esetleg azt a következtetést vonhatták le, hogy politikai, sőt vallási okok is közrejátszottak az 67
