Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

1. szám - Németh Tibor: A költőfejedelem és a szürke eminenciás. - Berzsenyi Dániel és Kis János párhuzamos életrajza -

döm. Kár, hogy megmondtam; mert eddig nem hinném, hogy ezt a bolondságomat tudja valaki, de tisztelendő komámuram előtt nem tagadom, minthogy így éppen rajta kapott. - Hadd lássam hát komámuram verseit! Hirtelen végigfutja a sorokat, s az olvasás alatt mindinkább látva az erőt, utóbb bámulva a nagy tehetséget, azt mondja: - De, komámuram, fele sem bolondság ennek! Oroszlánnak kinyújtott körmeit látom én itt, midőn előrontani készül. - Hát úgy nem ártana folytatni - véli Berzsenyi. -Ámbár gazdaembernek nappal sok a dolga; hanem hiszen még atyámnál laktomban is mindig csak éjszaka szoktam olvasni és írogatni. - Csak rajta! - biztatja Kis János. Én meg majd közöltetni fogom, kedves komámuram. - De ha kinevetnek? - Tud úszni, komámuram? - kérdi a vendég. -Akárkivel is megmérkőzöm. - Hát nem fél először a vízbe menni? - Biz én azt hittem, hogy mindjárt belefúlok, hacsak a mester nem biztat. - Na, édes komám, hát én is jótállok, hogy nem fog a kalamárisba fúlni. Azért bele a világ tengerébe!"** E találkozás véleményem szerint korántsem tekinthető véletlennek: Berzsenyi nagyon is tudatosan szemelte ki magának Kis Jánost közvetítőként Kazinczyhoz. Eziitán szinte heti rendszerességgel találkoztak és Kis János könyveket ajánlott Berzsenyinek látókörét szélesítendő. A sömjéni gazda el is olvasta azokat, de elég sajátságos módon bánt velük: „az efféle könyveket, ha egyszer saját módja szerint hasznokat vette, félreveté, vagy néha el is hasogató. Közülük egypár az ily erőszakos elenyészéstől úgy menekedék meg, hogy éppen akkor mentem hozzá, midőn rejtők ily halálos executiót akart véghezvinni, s közbenjárásomra ezt mondotta: vigye el hát komámuram, ha őket meg akarja tartani."** Szakmai körökben is mechanikusan megismétlik annak a három költeménynek a címét, amelyeket Berzsenyi eljuttatott Kis Jánoson keresztül Kazinczyhoz: „A reggel", a „Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás", valamint „A magyarokhoz" („Romlásnak indult..." kezdettel). A közlés forrása Váczy János, aki 1895-ben megírta Berzsenyi életrajzát, amelyben Kis János 1803. március 27-én kelt levelére hivatkozik: „... közlöm veled egy ifjú Földes úrnak 's hallgatómnak, Ber'senyi Dánielnek egy pár versét, még pedig minden változtatás nélkül, kivévén a' tudatlan Copistának gyermeki írásbeli hibáit. A levélgyűjtemény jegyzeteiben ez a következtetés szerepel: „Berzsenyi Dánielről, mint költőj'ől ez az első adat irodalmunkban s annál fontosabb, mivel a Kazinczynak küldött költemények czímeit is tudjuk. E költemények: A reggel, A magyarokhoz s Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás. "*

5 23