Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

1. szám - Németh Tibor: A költőfejedelem és a szürke eminenciás. - Berzsenyi Dániel és Kis János párhuzamos életrajza -

Briliáns forráskritikának nem nevezhetjük, mégis ez maradt meg immáron több mint egy évszázada a köztudatban, pedig - mint láttuk - sem a versek száma, sem címük nem ismert, a 14 évig, 1796-tól 1810-ig csiszolt „Magyarokhoz" kivételével. Kazinczy válaszlevele április 6-án kelt: „Örvendj, édesem! És nem csak Literatúránknak örvendj, hanem örvendj magadnak is. Mert ha a' te Berzseny id csak titokban Írogatta is, és Néked vezérlésed nélkül, verseit: de őtet a' Természeten kívül bizonyosan leginkább és legközelebb a' Te példád szólította a'Múzsák' tiszteletére. Nem azért mondom ezt, mivel őhozzá Te élsz legközelebb; hanem azért, mert ámbár betű szerint igaznak hiszem, hogy megküldött verseiben semmit nem adtál a' magadéból: de azoknak némelly soraiban - és ez nékiek legfőbb dicsérete! - én egészen Tégedet hallak zengeni. "

AG Magasztaló soraiban figyelmet érdemel a „néhol hibás" magyarság kitétel, amely majd Kölcsey kritikájának is egyik fő vonulatát fogja képviselni. Valójában egyszerűen csak a dunántúli és a felsőtiszavidéki nyelvjárások közötti markáns különbség jelent meg a költeményekben Irodalomtörténeti közhelynek számít, hogy Kazinczy Berzsenyi felfedezésének hírével és verseivel levelezői körében telekürtölte az országot. Halkan csak annyit jegyeznék meg, hogy Kazinczy levelezése teljeskörűen hozzáférhető: a Kis Jánosnak írt válaszlevéltől 1805 végéig 267 ki- és bemenő levelet regisztrálhatunk, amelyek közül mindössze kettőben fordul elő Berzsenyi neve! Nem kell kommentár ahhoz sem, hogy 1803 és 1808 között Kazinczy 46 levelet írt Kis Jánosnak Berzsenyi említése nélkül ... A személyes közlések lehetőségét is figyelembe véve kürtölés helyett maximum halk cincogásról beszélhetünk a tények alapján az 1808-ig tartó időszakból. Berzsenyi tisztelte Kis Jánost s „Kishez" című versében is megörökítette alakját. A költemény 1803-ban, nem sokkal az ominózus találkozás után születhetett és lelki rokonságuk lírai kifejezése. A bölcseleti hajlandóság és erkölcsi mélység hangsúlyozása mellett Berzsenyi tanúságot tesz Kis János eszményeinek ismeretéről is. Avers legjellemzőbb szakaszai: „Nézd: az igaz virtus feláldozza magát 'S nem kéri senkitől érdeme 'jutalmát, Mert azt magában érzi. (...) Az észt az érzéshez remeken csatolod A' csapongó elmét szelíden oktatod Mint fellengjen az égen.'" Bár Berzsenyi verseit mikrofilológiai módszerekkel vizsgálták, az eredeti kéziratban szereplő: „Álmatlan szemei mécseknél virradnak" sor minden kiadásban, így a kritikaiban is mécsekkel kifejezésként szerepel és a variánsok között sem szerepel az általunk megjelölt rész. 24