Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Bariska István: Elisabeth Gmoser: Geschichte der Herrschaft Güns als kaiserliches Kammergut unter österreichischer Verwaltung, 1491-1647

Szakály Ferenc akadémikus, a 15-17. század korán elhunyt, kitűnő kutatója 1998 szeptemberében, a sárvári Nádasdy-konferencián szó szerint azt mondta e sorok szerzőjének: „Tudod, Pista, mi a Rábán innen vagyunk hitelesítve." Ezzel tehát az MTA Történettudományi Intézete akkori osztályvezetője nyilvánvalóvá tette, hogy korszakában keveset tudnak a Rábán túli NyugatMagyarországról . ,/1 magyai' történetírásnak nincs nyugat-magyarországi programja." Ennek szükségességét Pállfy Géza, a 16. századi történelmünk egyik legismertebb kutatója egy tudományos vitán ugyan erősen vitatta. Ennek ellenére nekem nincs okom arra, hogy feladjam az álláspontomat. Szakály idézett megállapítására gondolok. Továbbá arra a hatalmas Burgenland-kutatásra - Otto Aull, Otto Brunner, Ernő Deák, August Ernst, Norbert Frank, Hans Graf, Oskar Gruszecki, Josef Karl Homma, Rudolf Kropf, Othmar Pickl, Harald Prickler, Leonard Prickler, Hans Seedoch, Felix Tobler -, amely a „Burgenländische Forschungen" sorozat 194:7-től, az „Allgemeine Landestopographie" és a „Wissenschaftliche Arbeiten aiis dem Burgenland" 1954-től napvilágot látott köteteiben jelent meg. Míg ugyanis Szakály az intézményesített magyarországi kutatás hiányára utalt, addig a határ túloldalán éppen ennek megléte a feltíínő. Bakács István, Horváth Ferenc, Domanovszky Sándor, Házi Jenő, Kubinyi András, Wertner Mór, Virágh Elek, Zimányi Vera közleményei ezt az intézményi programmá emelt osztrák kutatást minden nagyszerűségük ellenére sem tudják ellensúlyozni. Azzal együtt sem, amit szerénységem az elmúlt harminc évben kutatott és közreadott. Mert aszimmetrikus marad a kép így is, méghozzá az osztrákok javára. Elisabeth Gmoser könyve most tovább növeli ezt az előnyt. Eire mondtam, hogy hiányzik a nyugat-magyarországi történetírási program. Még akkor is, hogy két konferencia: a Mogersdorf Kultúrtörténeti Szimpózion, valamint a Szalónaki Beszélgetések történeti irodalma valamelyest javított ezen a képen. Területre bontva a Gmoser által is kutatott korszakban, 1491-1647 között Szarvkő, Kismarton, Fraknó, Kabold, Borostyánkő, Kőszeg és Rohonc elzálogosított uradalmainak históriájából tulajdonképpen két domínium története hiányzott: a kaboldié és a kőszegié (Kőszeg: Asszonyfa, Alsószakony, Felsőszakony, Doroszló, Gencs, Locsmánd, Kiszsidány, Lukácsháza, Ludad, Pöse, Répcesarud, Szabadbáránd, Tömörd). A kőszegi história elkészültével az adósság voltaképpen csak Kaboldra zsugorodott. Azért, mert a zálogolt uradalmak közül korábban visszaadott Ián cséri domínium története is elkészült. Ez volt Deák Ernő 1969-ben elkészült, de eddig nem publikált disszertációja. Mindezek előrebocsátása kellett bizony ahhoz, hogy megkíséreljem a Gmoser-könyv értékelését. Az első, amit ki kell emelni, az a kutatott korszak átfogó jellege. Igaz ugyan, hogy a kőszegi uradalom Habsburg elzálogosításának története de iure az 1447. évi regedéi fegyverszüneti egyezménnyel kezdődött - de facto pedig Kőszeg 1445. évi elfoglalásával -, a téma ilyen nagy ívű, időbeli áttekintése kitűnő módszertani fogás. Ezt kívánta a zálogolás fo84