Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

1. szám - MŰHELY - Salamon Nándor: „Rend, mívesség, gondolati sokrétűség". - Vértesi Péter pályarajza, a 65. év ürügyén -

.1 kép (karton, papír, tempera, 70x100 cm, 1987) „vezető" öt olajfestménye, tíz rajza azt jelezte, a műteremben (is) termékeny munkát végez. A Mesevilág címíí képét a gyermekkor iránti nosztalgia példájaként elemezte. E forráshoz egész pályafutása alatt rendszeresen vissza-visszatért. A „fiatalok" fellépése ekkor már a fővárosban is figyelmet keltett. Fábián László képes beszámolója rokonszenvvel mutatta be a „lazább társulás" törekvéseit és eredményeit. A két Vértesi-reprodukció (Táj és figura ill. Ballada) mellé fűzött kommentár szerint „elsősorban a főiskolai mesterektől való szabadulás jelenti a problémát. Úgy véljük [...] Vajda Lajosra emlékeztető grafikái jelzik az utat, amely paradox módon egyéni világához elvezetheti"

10

. A közölt rajz nemcsak a kötődést, az eltávolodást ugyancsak szemléltette: Vértesi egy más dimenzióban, a Balaton táji valóságában, tektonikus formavilágában gondolkodott s alkotta meg jelképeit akkor s később is. Az 1970-es évekbe forduló idő az alkotás mellett új feladatot is hozott a festő számára. Az 1968-ban kéthavi megjelenésre váltó Életünk főszerkesztője, Kulcsár János meghívta a képzőmíívészeti rovat élére, s ezzel emelkedettebb korszaka következett a folyóiratnak. Vértesi jó érzékkel, tájékozottságát, kapcsolatteremtő képességét kiaknázva, országos ltitekintésűvé alakította a rovatot. Fokozatosan kibővítette a tanulmányszerzők, kritikusok körét. Neves szerzők jelentkeztek, másokat sikerült megnyernie. Egyebek mellett az egy ideig szilenciumra fogott tudós míígyűjtő Dévényi Iván és Bodri Ferenc, a roppant termékeny Losonci Miklós, a megfontoltan bíráló Heitler László, a műtörténész Végvári Lajos, 41