Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

1. szám - MŰHELY - Salamon Nándor: „Rend, mívesség, gondolati sokrétűség". - Vértesi Péter pályarajza, a 65. év ürügyén -

Pogány Gábor, a helyiek közül Bertalan Lajos, Szilágyi István neve fordult elő a modern művészet propagálását vállaló írások alatt. A nyitottság nemcsak a szerzők körét, dolgozataik témaválasztását is jellemezte. íme, néhány név mutatóba a merítés mélységének bizonyítására: Martyn Ferenc, Illés Árpád, Ország Lili, Korniss Dezső, Kokas Ignác, Bartha László, Kondor Béla, Egry József méltatását találjuk a lapszámokban. Persze, a szűkebb pátria, a régió sem szorult háttérbe. Giczy János, Dohnál Tibor, Schrammel Imre művészetét taglaló kritikák vagy a Derkovits Míizeum, a Kolozsváry-gyűjtemény ismertetése jelezte a „helyi értékek" hozzáigazítását az egyetemeshez. Bálint Endre külön fejezet a lap történetében és Vértesi festészete szemszögéből. Az „éppen nem kedvelt festőművészről" Bodri Ferenc villantott fel „pillanatképet"

11 ami előbb elmarasztalást, majd meg elismerést váltott ki a „felsőbb illetékesekből", ám meghozta a két alkotó barátságát. A levelezés, a zsennyei Alkotóházban együtt töltött hetek érzékenyen befolyásolták Vértesi szemléletét s felerősítették munkáiban a társakra is átsugárzott „európai iskola"-hatást. Nem véletlen hát a „mesterem" hivatkozás s a művekben növekvő elvonatkoztatás-igény. A figyelő kritikus azonnal jelezte a módosulást: „... képein az absztrakció mögött megfogható valóságot és humánus tartalmakat érzünk"

1

''

1 - írta egy szlovén-vasi tárlaton bemutatott műveiről Bertalan Lajos. Véleménye egyúttal kétségtelenné tette, hogy festőnk nem az öncélú nonfigurativitást követi, szüksége van a témára, a közvetlen élményre s formáit, képi nyelvezetét, színvilágát nem spekulatív úton, hanem a látvány átalakításával hozza létre. Ragaszkodik a megszervezett rendhez, mert tudjavallja: „Minden, ami a művészet témája, tárgya, anyaga, taitalma lehet, beletartozik valamilyen [...] rendszerbe".

1

* A lapszerkesztés négy esztendeje alatt csak csoportos és kollektív tárlatokon szere pelt, de festészete egyre erőteljesebben mutatta sajátos jegyeit. Simon Iván, Rasperger József társaként mutatkozva keveset állított ki, de „a legérettebb, legkifon ottabb" ^ A Csoporttal Budapesten jelentkezett, a negyedik tárlatukon pedig egyértelműen sikeres: övé a KISZ KB díja! Kulcsár János elégedetten nyugtázta, hogy túllépett a stúdiumokon, „utolsó nagy művészi példatárának, a szentendrei iskolának a hatását is szerencsésen kiheverte, magába olvasztotta mindazt, amit érdemes [...], kész művész s minden munkája komoly élmény"^ Kiemelkedőnek a Menekülők és Vízparton című olajait és „gondolatgazdag tusrajzait" ítélte. Egy újabb tavaszi tárlaton friss motívum jelent meg festményén: Népi játékok című munkája nemcsak a folklórt avatta témái közé, hanem „rendkívül kulturáltan megfestett"

16 kép, ami előhaladását jelezte a mesterség technikájának elsajátításában. Az első műterem-beszélgetés alkalmával mondta: „a népballadai, eposzi fogantatású rajzi-színi világot érzem a magaménak"}

7 Sellő című kompozícióján e hatás direktben jelentkezett: életfát, tulipánt, galambot, lebegő figurát komponált egybe mértéktartóan, jó felkészültséget mutató eréllyel. A régészet, a régi építészet, a különféle mitológiák eszmevilága, a maradandó anyag megjelenési formái ugyancsak szerves alkotóelemei festészetének. 42