Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

2. szám - ADATTÁR - Torjay Valter: A „második rokokó" néhány bútorfraginentuma Szombathely környékén. I. rész. - Ülőbútorok -

TOR JAY VALTER A „MÁSODIK ROKOKÓ" NÉHÁNY BÚTORFRAGMENTUMA SZOMBATHELY KÖRNYÉKÉN. I. RÉSZ - ÜLŐBÚTOROK„Das zweite Rokoko" címen publikálta Bécsben, 1924-ben Marianne Zweig azt az alapvető, ma már szinte elérhetetlen könyvet, melyben ez a stílusmegnevezés ismereteim szerint legkorábban előfordul.

1 A stílus Zweig általi datálása ma is megállja helyét. Jól ismert tény, hogy az 1830-ban uralomra kerülő Lajos Fülöp, elragadtatva a francia arisztokrácia fennmaradt rokokó kastélyberendezéseitől (Versailles stb.), új stílust kezdeményezett. A Napóleon ideje óta makacsul továbbélő empire és más klasszicizáló tendenciák uralmát lassan megtörte az új, rokokó szellemiségű divat. Először pontos másolatok készítésére törekedtek a luxus jegyében, később azonban szélesebb körben, az alsóbb osztályoknál is szétterjedt a stílus, egyszerűbb kivitelben. Általában fokozatosan rakódott a klasszicizmusra, először pusztán a díszítésben hozva változást, gazdagodást, a bútorok alapformája csak később vett fel egyre több íves formát. Az új divat hamarosan az egész világon, így hazánkban is éreztette hatását - természetesen a szokásos német - osztiák „szíírő" közvetítésével. Nagy jelentősége volt persze az angol-francia, főleg az arisztokrácia köreiből érkező befolyásnak is, polgárságunk véleményem szerint azonban nem ehhez igazodott elsősorban. Ezt az is elősegítette, hogy asztalosaink könnyen jutottak német és osztrák mintakönyvekhez, sőt sokan vásároltak Bécsben bútort. Természetesen tanulmányomban több alkalommal megpróbálom majd mindezeket analógiákkal is alátámasztani.

2 Magyarországon a második rokokót szakembereink több névvel is illették, melyek rendszerint a német szakkifejezéshez képest pontatlanok voltak, így a „neorokokó" megnevezés gyengéje, hogy a 19. század második felében több, jól elkülöníthető stílushullámot is illethetünk ezzel a terminussal. A „neobarokk" kifejezés még pontatlanabb, a „gótizáló neobarokk" elnevezés pedig a stílusnak egy, nem mindig jelenlévő sajátosságára utal. Sajnos, nemcsak a kevésbé képzett régiségkereskedők, de a szakemberek is néha „biedermeier"-ként emlegetik ezt a stílushullámot, ami végképp szükségessé tette, hogy az elnevezés kérdésére itt kitéljek. Hazánkban az 1840-es években már bizonyosan elteijedt a második rokokó, hiszen erre nem csupán viszonylag jól datálható tárgyak, például az 30