Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

2. szám - ADATTÁR - Vizi László: Négy évszázada történt. - Hogyan került Könnend a Batthyányak birtokába? -

sei, hogy eladhatja a birtokot, de Rudolf császár és király elé kell terjeszteni jóváhagyásra az ügyletet. Körmend birtoklásáért megindult az alkudozás. Ahogy híre ment Joó János letartóztatásának, Istvánffy Miklós - történetíró, a nádor helyettese - azonnal kérte a birtokot a maga részére. Erről tanúskodik 1603. november 6-án kelt levele, amelyben informálta Unverczagt Farkast, az udvari kamara elnökét, hogy az „ítéletlevél Rlésházy ellen most traíi/c",

22 egyszersmind jutalmául Körmendet igényelte. Erdődy Tamás, horvát bán, szintén vissza akarta szerezni Könnendet. Henckel I. Lázár azonban Batthyány II. Ferenccel levelezett, és egyes források szerint még azt is felajánlotta, hogy kölcsönt is segít szerezni.

23 (A Henckel családdal való tartós kapcsolatra az is utal, hogy 15 levelük maradt fenn.)

2

* Valószínűleg a király is támogatta Batthyány II. Ferenc vásárlási szándékát, aki ekkor már a dunántúli hadak főkapitánya és kötelessége volt megvédeni a körmendi végvárat, amely a Bécs felé vezető egyik út biztosításának katonai fontosságú őrhelye. 1604 decemberében Batthyány kifizette a 45.000 tallért Henckel I. Lázárnak. (Egy tallér 110-120 dénárt ért, azaz 1,1-1,2 magyar forintot, tehát Henckel 10-20% haszonnal adta tovább Körmendet).

25 A királyi jóváhagyás sem késett. Erről - az ünneppel sem törődve - 1604. december 26án, karácsony másnapján, Henckel Lázár és id. Bayr Illés közös levélükben értesítették Batthyány II. Ferencet.

26 így már nem volt akadálya, hogy Batthyány II. Ferenc birtokba vegye új szerzeményét, Körmend várát és városát. Batthyány II. Ferencnek 1605. február 12-én adták át a Körmend várát, a leltár szerinti átadást Könnend urbáriumának és az összeírásának jóváhagyása követte.

27 Ezzel Könnend végérvényesen Batthyány tulajdonba került. Megszerzésében, a vagyonnövelés mellett, az alábbi szempontok játszhattak szerepet: A Dunántiil stratégiai fontosságú erősségének, Kanizsának, 1600ban történt elvesztése után, végvárként jelentősen megnőtt fontossága a haza, a megmaradt országrész védelmében; a környéken lévő, katonailag fontos rábai hídfők csak így voltak megtarthatók; birtokában lehetett a hátrább fekvő uradalmaikat - Németújvár, Szalónak, Rohonc - hatékonyan biztosítani. A történelmi igazsághoz tartozik, hogy Könnend új földesura és a város között a kezdetektől nem volt zavartalan a kapcsolat, a vallási villongásokon túl (reformáció - ellenreformáció) - ezzel kapcsolatban Mátyás főherceg 1605. febniár 5-én Bécsből írta Batthyány Ferencnek: „a felség akarata, hogy Körmenden, úgy mint eddig, a katolikus vallás ezután is akadálytalanul gyakoioltassék, meghagyja tehát, hogy vallási ügyekbe ne avatkozzék, a katolikus papokat semmi féle címen ne zavarja. ... a népet a maga vallására áttérni né kényszerítse"

2

* - a korlátlan feudális hatalom érvényesítésével is ütköztek a körmendiek. Az itt élők szabadságuk és kiváltságaik védelmében „töb törvéntudófeő emböröket is meg futottanak tanách kérdezni"

29 ezt a földesúr iránti engedetlenség is követte. A körmendiek régi szabadságaikat hangoztatva nem hagyták magukat kötelességükön túli szolgáltatásokra kényszeríteni, azt mondták, hogy „szabadságokért meg füttyák a fejedelmet is".

30 A Németújváron működő úriszék - iratai és ítéletei szerint - a körmendi bírót és az esküdteket többször maga elé idézte és elmarasztalta. A mozgalmat végül is könyörtelenül 22