Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

2. szám - ADATTÁR - Vizi László: Négy évszázada történt. - Hogyan került Könnend a Batthyányak birtokába? -

Joó János ezekben a számára nehéz időkben írta - elkeseredésében - leveleit Illésházynak is. Ezek a sorok a felületes ismeretségnél személyesebb kapcsolatokat tételeznek fel, amelyek lehet, hogy a korábbi eseményekhez vagy Körmend adásvételéhez kötődtek. 1601. február 27-én Kanizsa elvesztését fájlalva olyan panaszokat rögzített, amelyek az ország közhangulatát fejezték ki: a király „sem kilső ellenségtől nem oltalmaz, sem pedig tój-vényünkben meg nem tart és praesidiumot tart köztük, a ki bennünket elárol és az török ellenségnek kótyavetyén ád eV

ns Felvetette, hogy az uralkodó hozzájárulásával a magyarok maguk keressék meg a védekezés lehetőségét, amelyet így fogalmazott meg: 5r

És kérnünk kell Őfelségét, hogy engedje meg, hogy oltalmat kereshessünk magunknak, hogy ím maga nem tud megoltalmazni. "

10 1601. március 11-én, átkozva Mátyás főherceget, így tudósított: .^Erdély ismét oda vagyon, az többi is elvesz..."?

7 majd személyes sérelmeit emlegette: .^Engemet a ballonok [vallonok] elpusztítottak és immár Battiány uram népe is oly kezdette jobbágyimat, ha volna hova, bizony kimennék az országból ezeknek a fejedelmeknek birodalmokból."

18 Ezekben az években a bécsi Udvari Tanács felségárulási, felségsértési perek sorát indította, ezek közül is nagy visszhangot és megdöbbenést keltett az Illésházy István, a hatalmas vagyonú főúr elleni felségsértési per. Az Udvari Kamara - nem csinált titkot belőle - ilyen eljárásokból több jövedelemre számított, mint a rendek által megszavazott egész évi adókból.

19 A per során Körmend egykori és akkori földesurai álltak szemben egymással, Illésházy vádlottként, Joó János királyi személvnök vádlóként, mint a bíróság tagja. Ez a helyzet szülhette az elárult barátságot megbosszuló gondolatot, amelyet tett követett, Illésházy bemutatta Joó János 1601 februárjában és márciusában hozzáírt, fentebb említett leveleit Mátyás főhercegnek. Ez ugyan nem mentette meg Illésházyt a fej- és jószágvesztéstől, de befolyásos barátai időben értesítettek az ítéletről és Lengyelországba menekült. Kaszaházi Joó János nem lehetett túlzottan kedvelt és kifogástalan jellemű személy. Ez tűnik ki a Bécsben tartózkodó Thurzó György 1603. november 5-én feleségéhez, Czobor Erzsébetnek írt leveléből, melyben - csendes kárörömmel - így számolt be: „Personálist megfogták és várban vitték be fogságban."*

0 Valószínű, hogy a közvéleményt erősen foglalkoztatta ez az esemény, mert Thurzó november 8-án az alábbiakat vetette papírra: „Personalis is maga gonosz szerencséjének oka lön: sokszor más embereknek vermet ásván, O maga esett bele. megfogván azért Bécsben, ez elmúlt éjjel vitték alá fogva Pozsonyban. Azon könyörög, megösmervén vétkét, hogy csak életit engedje meg és törvént ne láttasson reá, bár mindenét elvétesse is ő fólsége és csak anynyit hagyjon néki, hogy feleségével és gyermekivel éhei meg ne haljon"

21 Kaszaházi Joó Jánost tehát Bécsbe idézték és 1603. november 3-án Mátyás főherceg parancsára elfogták, majd 7-én Pozsonyba szállították, ahol fő- és jószágvesztésre ítélték az egykori bírót. Hiába folyamodott kegyelemért, visszavitték Bécsbe és lefejezték. Birtokait, így Körmendet is, elkobozta az Udvari Kamara. A bécsi császári udvar adósságainak törlesztése fejében az Udvari Kamara Körmendet átadta Henckel I. Lázárnak, a császári udvar legnagyobb hitelezőjének és hadiszállítójának, 45.000 magyar forintnyi értékben, azzal a kikötésSí