Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

1. szám - ADATTÁR - Gál József: A szombathelyi szép- és iparművészeti iskola 66 - Rácz János: „Nem tudni, mi lesz még (a) neve" - Adatok a Vasi Szemle újraindításának történetéhez -

A Szombathelyi Szemléhez kötődő - helyenként ötlet- és mozaikszerű elképzelések és a már kidolgozottabb „Vasi Szemle célkitűzései" cínríí tervezet tartalma jórészt megegyezik, de közöttük lényeges hangsxílybeli és tartalmi eltérések is fellelhetők. Ezek az arra vonatkozó vitát is tükrözték, hogy kikhez szóljon a folyóirat, s az, milyen tartalommal történjen. Erről a dilemmáról a „Vasi Szemle" újraindításának 20. évfordulóján rendezett kiállítás megnyitóján dr. István Lajos szólt.

26 A Szombathelyi Szemle szerkesztői széles körű olvasóközönségre építettek: egyaránt szánták azt a munkásságnak, a parasztságnak és az értelmiségnek, legalábbis azok „tudományos tájékozottságot igénylő" részének. Ebből következően számoltak azzal, hogy ennek megvalósításához „sokszínű tartalomra, ügyes szerkesztésre van szükség"?

7 Ez a megközelítés abból következett, hogy a folyóirat - már említett - hármas profiljában hangsúlyos szerepet kapott annak ismeretterjesztő jellege, egészen odáig, hogy a TTIT a folyóirat egyik kiadójaként szerepelt, s a folyóirat szerkesztőségét is a társulat székházában kívánták elhelyezni. A „Vasi Szemle célkitűzései" című tervezetben a folyóirat profiljának meghatározásánál viszont már nem szerepelt az „ismeretterjesztő" jelző, helyébe a „helyismereti" került, így a folyóirat profilját „helyismereti (tudományos) és művészeti folyóirat"-ként határozta meg.

28 A hangsúly a tudományos jellegre; az igényességre (a nívóra) helyeződött, s ebből három dolog következett. Az egyik: a potenciális olvasók körét a Szombathelyi Szemlénél szűkebben körvonalazta, az értelmiségre, a képzettségre koncentrált két vonatkozásban is: számolt azzal, hogy a pedagógusok, agrárszakemberek többsége már felsőfokú végzettségű, másrészt a munkásságnál pedig az önképzésben részt vett réteget tekintette egy tudományos színvonalat képviselő orgánum potenciális olvasójának.

29 Továbbá: az irodalmi alkotások tekintetében is következetesen érvényesítette dr. Kiss Gyula az igényesség követelményét: csak „érett" alkotások kerülhettek a folyóiratba. Ezt a tervezetben a következőképpen fogalmazta meg: „Az egyéb helyi publikációs lehetőséggel nem rendelkező vasi írók és költők tevékenységére minden bizonnyal serkentőleg hatna, ha érett alkotásaik részére a Szemle helyet biztosítana. Követelményként jó mindenesetre'előre leszögeznünk: kezdő, színvonaltalan szépírói kísérleteknek a folyóirat hasábjain nincs helye."'*

0 Végül: a folyóirat szerkesztője a tudományos közlésmód követelményeit szem előtt tartva polemizált a „kellemes olvasmány ok" -at szorgalmazókkal, hangsúlyozva azt is, hogy „A tudományos színvonal nem zárja ki az olvasmányosságot, hiszen szakíróinktól érthető, világos fogalmazást, a fogalmak lehetőség szerint magyar megnevezését, közérthetőséget kívánunk meg."

sl A tervezett folyóirat szerkezeti felépítésében „a bevált s több folyóiratnál is hasznosnak bizonyult hármas tagozódás"-t követte dr. Kiss Gyula tervezete. Úgy ítélte meg, hogy a hosszabb terjedelmű tanulmányok, a kisebb közlemények és kritikai rovat „az új Vasi Szemle részére is járhatónak ígérke76