Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

1. szám - Illés Péter: Csaba József néprajzi fotográfiái

gazdaságban adminisztrátorként talált megélhetést. A hatvanadik életévét betöltve nyugdíjba vonult, miután egészen haláláig tudományos elkötelezettségének élt. 1963-tól a kőszegi Jurisich Múzeumban külső munkatársként, majd a szombathelyi Savaria Múzeumban dolgozott. Az intézmény támogatásával kutatott, írt, különféle belső anyagok rendezését végezte és nem utolsó sorban itt helyezte el korábbi gyűjtéseiből származó kéziratanyagát. 1983ban bekövetkezett halálát követően életműve még megmenthető „forgácsai" mint hagyaték kerültek ugyanide múzeumi védelem alá. A 20. század első felének „tudós nótáriusa" a századforduló körüli etnográfus nemzedékek számos képviselőjéhez hasonlóan, maga is természettudományi érdeklődésén keresztül jutott el a néprajzi vonatkozású gyűjtőmunkához. Még ifjú korában lelkes odaadással olvasta a nagy klasszikusok, Herman Ottó és Chernél István műveit, mely olvasmányélmények hatására szabadidejének egyre nagyobb részét igyekezett eltölteni tudományos kíváncsiságának kielégítésével.

2 Legendás módon mindenkori megtakarított pénze jelentős részét áldozta a különböző szakkönyvek és folyóiratok beszerzésére, folyamatosan önerőből teremtette meg a feltételeit a szerteágazó szaktudományos ismeretekben való elmélyülésének. 1920-ban Csörgey Titusszal, a Magyar Madártani Intézet igazgatójával és Vasvári Miklóssal megismerkedve hatvanegy éven át, egészen haláláig az intézet külső munkatársaként is munkálkodott. 1926-tól, mint szorgos természetbúvár lett szerzője az Aquilának, a Nimród Vadászújságnak és a Természet című folyóiratoknak. Sok más természettudóssal is megismerkedve érdeklődése a madarakon túl egyéb gerinces állatok irányába is kibővült, így kerültek megfigyelései körébe az emlősök és a halak.

3 Jól érzékelteti elkötelezettségét és szemléletét az a tény, hogy céljai megvalósítása érdekében horgászengedélyt váltott ki, nehogy bárki is a vizsgálatok céljából kifogott halak miatt orvhorgásznak nézze.* Tulajdonképpen, mint lelkes madárbúvár gyűjti össze azokat a népies madárelnevezéseket is, melyeket az első néprajzi témaválasztású közléseként 1935-ben sikerült megjelentetnie gépies madárnevek Nagycsákány vidékéről és az Őrségből" címen

5 a Pável Ágoston (1886-1946) irodalomtudós, műfordító és néprajzkutató által szerkesztett Vasi Szemlében. Élete folyamán az egyre kiterjedtebb etnográfiai gyűjtéseinek is szenvedélyes módon elmaradhatatlan része volt a fényképes dokumentációk készítése (1. kép).

6 Kitűnő minőségií, 6x9-es üvegnegatívokra és filmre készített felvételeit még az 1930-as évek elején vásárolt Plaubel Makina fényképezőgépével fotografálta, amit egészen az 1970-es évek végéig használt. Az 1950-es és 1960-as években a Savaria Múzeum gyűjteményeinek ajándékozott fotográfiák remek sorozatainak forrásértéke már csak pótolhatatlanságukban is rendkívül jelentős (1. ábra). Érdekes látni, hogy az etnográfiai témájú fényképfelvételeinek készítésük helyszíne és időpontja szerinti kimutatásában a településekhez köthető mennyiségi mutatók is jól észrevehetően „kirajzolják" az életpálya főbb állomásait (2. ábra). 6