Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

3-4. szám - Bácskai Vera: Vas megye várostörténeti munkáinak módszertani kérdései

világos képet a település gazdaságáról és társadalmi összetételéről. Nyilvánvaló, hogy egy település fejlődése szempontjából fontos, hogy ki volt a földesura, milyen terheket rótt a lakosságra, milyen előnyöket biztosított számára, a birtokosok személyére és konfliktusaira vonatkozó színes elbeszélések mögött ezek az információk háttérbe szorulnak. Véleményem szerint a városra vonatkozó adatok szűkösségét tekintetbe véve, limitálni kellett volna az e korszakra jutó terjedelmet, megkurtítva a város története szempontjából elhanyagolható leírásokat. Az aránytalanság más téren is szembeötlő: míg a középkor és kora újkor együttes terjedelme 100 oldal, a szentgotthárdi csata leírása, amelynek a város, pontosabban környéke, puszta helyszíne volt, s a szerves fejlődésében nem játszott különösebb szerepet, csaknem 60 oldalra rúg. Ennél csekélyebb terjedelmet kapott a 18-19. század tematikusán erősen leszűkített története. Az e korszakot tárgyaló fejezet - mint címe is jelzi - a lakosság foglalkozási és vagyoni megoszlására, illetve az úrbéres viszonyok alakulására koncentrál. A gazdasági-társadalmi folyamatokat lényegében csak a 19. század közepéig kíséri nyomon. A dualizmus kori fejlemények homályban maradnak, holott az ipar megjelenése révén a korszak vége mélyreható változásokat hozott a város életében, amelyekről csak a két világháború közötti korszakot bemutató fejezet visszautalásaiból nyerhetők információk. E hiányt leszámítva, Simonffy Emil a vizsgált korszakra vonatkozóan számos új adatot sorakoztat fel, ezeket alaposan elemzi is. Legfőbb érdeme, hogy felveti a mezővárosi-városi szerepkör problematikáját, és kimutatja azokat a centrális funkciókat, amelyek a városi rangot még el nem nyert település városiasságát bizonyítják. Ezt a fonalat folytatja Kiss Mária a két világháború közötti korszakra vonatkozó fejezetében, amely a város fejlődését és életét sokoldalúan, a gazdaság, társadalom és a politikai élet minden fontos területére kiterjedően taglalja. Az 1945 és 1975 közötti korszak bemutatása, bár természetszerűen nem mentes a korszakra jellemző sztereotípiáktól, osztályharcos zsargonjától, ám a fejlesztés visszafogását, a város korábbi ígéretes fejlődésének megtorpanását bemutatva kissé oldja a szokványos rózsaszínre festett „üdvtörténet" egyoldalúságát. A szerkesztési elvek átgondolatlansága a kötet második felében válik igazán nyilvánvalóvá. Érthetetlen, hogy a népesség fejlődéstörténeti vázlata címet viselő, szakszerű - és ezért a laikus olvasó számára nehezen emészthető - demográfiai fejezet miért a történeti fejezetek után következik, miért nem előzi meg a történeti tárgyalást. Zlinszkyné Sternegg Mária kitűnő tanulmánya a ciszterci apátság történetéről és művészeti alkotásairól, magas színvonala ellenére kilóg a kötetből: terjedelme 176 oldal, és végeredményben csak lazán kapcsolódik a város történetéhez. Még érthetetlenebb, hogy miért külön fejezetekben és nem a megfelelő korszakok történetébe építve kerül sor az iskolaügy, művelődés, egészségügy és a sportélet tárgyalására, amelyek így a korszakból kiszakítva puszta leírások. Nagyjából bármely városról lehetett volna ilyeneket írni. Hasonlóképpen vesztett jelentőségéből a városkép alakulását 144