Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

3-4. szám - Kiss Gábor - Zágorhidi Czigány Balázs: A megyetörténetírás lehetőségei és a középkorkutatás helyzete Vas megyében

segít a dolgon, azonban egy jóval későbbi felmérés anyaga. A Pozsonyban, 1724-ben felállított Magyar Királyi Helytartótanács egyik első feladata közé tartozott, hogy a török megszállás alól felszabadított Magyarország területén normalizálja és egyben modernizálja a közlekedési viszonyokat és rendezze a vámokat. A Helytartótanács első lépésként tehát felszólította a megyéket, írják össze a vámhelyeiket és nyilatkozzanak arról, melyikeket kívánják a továbbiakban megtartani, melyikeket felszámolni.

65 így Vas vármegye nemesi közgyűlése 1725-1726-ban két alkalommal is behatóan foglalkozott a megye vámjainak kérdésével. A megyegyűlés jegyzőkönyvei három osztályba sorolva részletesen felsorolja és jellemzi az egyes vámhelyeket, több esetben hivatkozva azok középkori eredetére is.

66 Ebben a tekintetben fontos megemlíteni, hogy rendkívül hasznos lenne a 18. századi postaút hálózat kialakulásának részletes ismerete is. Ezeket ugyanis már a legkorábbi katonai és birtoktérképek is, már, mint létezőket tüntették fel. Pontos keletkezési idejüket azonban eddig nem ismerjük. A történeti rekonstrukció valóságtartalma szempontjából minden esetre korántsem mindegy, hogy egy adott út középkori eredetű

67 vagy nyomvonalát csupán az 1700-as években jelölték ki! Az új eredményeket elsősorban több tudományág eredményeinek összevetésétől, és az adatok újfajta csoportosításától várjuk, amely módszer például a sorokpolányi kora Árpád-kori temető etnikumának meghatározását is lehetővé tette. E népesség esetében ugyanis a régészeti, történeti, embertani és névtani vizsgálatok mind egyértelműen egy irányba, a hajdani nyugati szlávok által lakott vidékek irányába mutatnak. Pontosabban meghatározva: a település lakói nagy valószínűséggel a lengyel királyság területéről - valószínűleg éppen az államalkotó Polan nevű törzsből - telepedtek ide a még akkor is használatos római kori Borostyánkő-út gázlója mellé, még első királyunk idejében.

68 Temetőnk idegen, lengyel etnikuma a helynevek tanúsága szerint nem volt egyedüli hazánkban. Az effajta spontán betelepülések vagy szervezett telepítések a korszak szoros lengyel-magyar kapcsolatairól tanúskodnak, aminek kézzel fogható régészeti bizonysága az a tény, hogy Szent István STEPHANVS REX feliratú pénzérméi a Kárpát-medencén kívül legnagyobb számban éppen Dél-Lengyelországban kerülnek napvilágra.

69 Különösen fontos hangsúlyt kívánunk fektetni a topográfiai kutatásokra. Azt reméljük ugyanis, hogy alkalmazásával olyan eddig alig kihasznált forrásanyagot tudunk vizsgálódási körünkbe bevonni, amelyek jól kiegészítik, illetve némileg pótolják a hiányzó írott forrásokat. Alkalmazásával olyan folyamatokat kísérhetünk nyomon, amelyekről egyébként semmi konkrét információ nem áll rendelkezésünkre. A fellelhető különféle források és a helyszín alapos ismeretében e módszer alkalmazásával sikerült például a középkori megyeszékhely, Vasvár Árpád-kori fejlődését felvázolni a 10. századi gyepűerődítmények építésétől egészen a település 13. századi három részre szakadásáig.

70 (Megállapításainkat az ispáni sáncvár tekintetében, azóta már a régészeti megfigyelések is igazolták.) E munka során derült ki, hogy a vasvári káptalan a tatárjárás okozta pusztítás után nagy területet volt képes megsze71