Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

3-4. szám - Kiss Gábor - Zágorhidi Czigány Balázs: A megyetörténetírás lehetőségei és a középkorkutatás helyzete Vas megyében

rezni magának a település belterületéből (1. kép). Ugyancsak a topográfiai módszerrel sikerült a 11-12. század folyamán keletkezett Vas megyei piachelyek általános jellemzőit is meghatározni.

71 Álló műemlékeink kutatása ugyancsak fontos, de az építészet minket érdeklő 13. század előtti kezdeteiről, például az első templomokról igen kevés eddigi információ áll rendelkezésünkre.

72 Tény azonban, hogy a plébániahálózat a 12. századra már az ország lakott peremvidékeiig kiépült.

73 Lehet, hogy ezek nagy részét éppen úgy fából ácsolták, mind a lakóépületek legtöbbjét abban az időben. Ezekből a valószínűleg talpgerendás és boronaszerkezetű egyházakból szerencsés esetben is mára már alighanem csak a köréjük eltemetett sírok némelyike maradt meg a későbbi folyamatos temetkezés és átépítések miatt. Sajnos, tényként állapíthatjuk meg, hogy a ma álló épületek pusztán műemléki szempontú vizsgálata közel sem alkalmas annak eldöntésére, hogy az adott pont mióta templomos hely. A fennálló, építészeti és művészettörténeti stílusjegyeik alapján a 13. századra keltezett épületek közül jó néhány esetben ma már csak az Árpád-kor végi bővítmény, nem pedig az eredeti épület áll, amiből az alapításra vonatkozó következtetést igencsak bajos levonni. Jó példa az elmondottakra - többek között - Sorokpolány esete. A középkori templomból itt csupán a torony áll. Ahogy ezt példák sorával lehetne igazolni, valószínűleg ez az egykori bővítmény. A templom egykori szentélyének és hajójának korára ásatás hiányában eddig semmi kézzelfogható adatunk nincs. Am abból a tényből, hogy a már fentebb hivatkozott polányi soros temető Könyves Kálmán király érmével záródik, világosan következtethetünk arra, hogy a közeli templom még ebben az időben, vagy kevéssel ez után, de még mindenképpen a 12. század közepe előtt felépült.

74 Murphy egyik alaptörvénye szerint: ,/1 történelem nem ismétli önmagát, csak a történészek ismétlik mindig egymást." Kétségtelenül sok igazság van ebben a megállapításban, de a történelem folyamatát szemlélve könnyen észrevehetjük, hogy azonos történelmi (társadalmi, gazdasági, stb.) helyzetek gyakran egymáshoz igen csak hasonló megoldásokat szülnek. Ennek illusztrálására Vas megye históriájából is szép számmal hozhatnánk fel példákat. Ez esetben azonban elégedjünk meg egy olyan példával, amely szorosan kapcsolódik a történelem több segédtudományához is, illusztrálva a térben és időben való történések vizsgálatának sokirányú igényét. 433-ban a hunok megszállták Pannoniát, így Savariát is. A colonia ebben az időben még szinte teljes pompájában állt. Lakó- és középületei, városfalai és egyéb építményei sértetlenek voltak, ellátórendszerei pedig még mindig működőképesek. A hun katonai megszállás gyaníthatóan nem rombolt le semmit, hiszen a rablás helyett sokkal kifizetődőbb volt számára a Borostyánkő-úton zajló forgalom megvámolása. A vízvezeték és a szennyvízcsatorna-hálózat üzemben tartása még mindig létfontosságú volt. Nem csoda hát, hogy e komplett vízrendszer legfontosabb pontjait különös gonddal vigyázták. A két kulcsfontosságú elem ezek közül a Kőszegi-hegység forrásfoglalásai és a Gyöngyös patak elágazására kiépített gát volt. Amíg a hegyi források 72