Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

1. szám - Pethő Gyula: Köszöntjük a 75 éves Balogh Jánost

PETHŐ «YUIA KÖSZÖNTJÜK A 75 ÉVES BALOGH JÁNOST Az elmúlt évtizedek során többször beszélgettünk arról, hogy milyen és mekkora szerepe lehet az egyes embereknek a történelmi-társadalmi események alakításában. Balogh János szerint e szándéknak csak akkor lehet hatása, ha az illetőnek sikerül közvetlen környezetét, a „szűkebb" társadalmat is elgondolásaiba belevonnia. A mindennapi élet, a munka, s a közös míílt jó lehetőségeket kínál, hogy részesei lehessünk - valamilyen módon - a történelemnek, életünk hosszabb-rövidebb útján. Balogh János útja az „Őrség kapujából", Felsőmarácról indult. Ott született 1928. április 28-án, régi, történelmi nevű családban. Ősei 1622-ben kaptak nemesi rangot és címert. A család egyes tagjai jelentős szerepet töltöttek be az elmúlt századokban Vas vármegye közéletében. A 20. századra a birtok nagy része - különböző okok miatt - elveszett, így apja már kisparaszti gazdálkodást folytatott, korai haláláig. Balogh János gyermek- és ifjúkorában minden paraszti munkát megtanult és elvégzett, özvegy édesanyja támogatása érdekében. 1945 után - ahogy fogalmazta - elindult egy másik úton. Ipari szakmunkás lett Szombathelyen a MAV Járműjavító Üzemben. A megyeszékhelyre költözött, családot alapított és szép házasságban élnek élete párjával, aki megértő, segítő társa napjainkban is. Közben tanult: a Nagy Lajos Gimnáziumot munka mellett végezte el, s ugyanígy szerzett oklevelet a Pécsi Tanárképző Főiskolán is. Részt vett Vas megye közéletében. Több évtizeden át a Hazafias Népfrontban dolgozott, s mint főelőadó tagja volt az elnökségnek, és megyei titkárhelyettesi tisztséget töltött be nyugdíjba vonulásáig. Ma is örömmel emlékezik a Népfrontban végzett munkájára, hiszen hasznosan - és kedve szerint foglalkozhatott a megye, s különösen a falvak életével. „Szép volt dolgozni a nemzeti egységért, összefogni az alkotó értelmes életért." - fogalmazta meg utólag is. A Népfrontban látta a történelmi múlt feltárásának, a nemzeti tudat erősítésének támogatóját. Már az 1960-as évek közepétől fontosnak tartotta, hogy a falvak (városok) múltjának eseményeit, a mindennapi élet eszközeit, használati tárgyait ne engedjék át a feledésnek, az enyészetnek. Maga is példát mutatott: hozzáfogott szülőfaluja történetének megírásához. Gondos előkészítés után, 1981-ben jelent meg műve: Az Őrség kapujában. Felsőmarác 26