Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

3-4. szám - Ilon Gábor: A Vas megyei régészettudomány múltja, jelene és lehetséges jövője. - Számvetés az évfordulók jegyében -

3. A MEGYE RÉGÉSZETI KUTATÁSÁNAK LEHETSÉGES JÖVŐJE Először is világosan kell látnunk és tömören megfogalmaznunk az alábbi gondolatsort, ami lehet, hogy eddig elsikkadt, másként: a fáktól esetleg láthatatlanná vált az erdő. A szükségszerűségnek és a véletlennek nagy és meghatározó szerepe van a régészetben. Az elsőt pl. az jelenti, hogy hol, milyen építkezésekre kerül sor. A második lehetőségre azt hiszem felesleges kitérnem. Könnyen belátható, hogy egyiket sem áll módunkban befolyásolni. Az első esetben az építtető jogkövetése - a törvény betartása - és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szerepe a meghatározó. A második esetben az állampolgár jogkövetése determinálja tevékenységünket. Ezek után - ha lenne anyagi fedezet és idő - gondolkodhatnánk azon és következhetnének a tudományos tervásatások, azaz: amikor a régész bizonyos tudományos kérdések és problémák megoldásának szándékával, önmaga határozza meg tervezett tevékenységet. Mint a fentiekben láttuk, erre a megyében régészkedőknek a 130 év alatt alig - csak néhányaknak és csak évekig - volt lehetőségük! Hogy e vonatkozásban mit hoz az EU-s csatlakozás...? A megye régészeti kutatása egy antik civilizáció - a római kor - emlékeinek gyűjtésével indult, amelyet részben a 19. század utolsó harmadának városépítése tovább generált. A korai régészkedők pedig klasszikus műveltséggel felvértezett, olvasott, tudós tanárok voltak. Ez a két momuntum találkozott, s ezek metszéspontjában alakult ki a Vasmegyei Régészeti Egylet, majd a múzeum. A római kor kutatása volt tehát az elsődleges, s ez leginkább érthető objektív okok miatt - Savaria-Szombathelyre koncentrálódott. Erre a képletre csak rövid, kb. két évtizedig tudott érdemben hatni, egyúttal vidéki frontot nyitni a szintén amatőr régész Miske Kálmán velemi Szent Vid-i - mai modern kifejezéssel - projektje. Európai hírű is lett a hely, no, nem a mintaszerű módszertani feltárás, hanem a megtalált kincsek miatt, amelyeket Miske igyekezett gyorsan - lehetőség szerint idegen nyelven is - közölni. Az 1930-as évek közepétől azután végleg súlytalanná vált a megyében a régészet. Még a romkerti kutatások első periódusának Géfin Gyula és Paulovics István nevével fémjelezhető indulása ellenére is ki merem ezt jelenteni. A megújulást egy új társadalmi-politikai rendszer hozta el, s ismét az internacionális, ugyanakkor apolitikus korszak, a római kor kutatása lendült fel igazából Szentléleky Tihamér megjelenésével és a körülötte csoportosuló munkatársak tevékenységével. Ismét csak rövid intermezzót jelentett az őskorkutatás kb. egy évtizedes fellendülése Bandi Gábor igazgatósága alatt. A vezérfonalat újra a római kor kutatása képezte a 90-es évek legelejétől. S szomorúan kell megállapítani, a népvándorlás kor és nemzetünk, a magyarság régészeti emlékeinek kutatása csak az 1970-es évek közepétől-végétől, az 1980-as évek elejétől van igazán jelen az Osztály tevékenységében. Egyéni eredmények, teljesítmények és jelentős emlékanyagok természetesen és szerencsére voltak a fő tendenciák mellett, de a „fősodort" tekintve - szerintem helytálló e diagnózisom. 55