Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

3-4. szám - Ilon Gábor: A Vas megyei régészettudomány múltja, jelene és lehetséges jövője. - Számvetés az évfordulók jegyében -

Felvethető persze a kérdés: no, és a tudományos kutatógárda tervei? Elképzelései? Hatása? Mindent a mindenkori körülmények determináltak, rendeltek el eleve? Én úgy gondolom, esetünkben igen. A kérdés az, hogy a jövőben mennyire tudjuk saját tudományos terveinket, elképzeléseinket a szükségszerűség, meghatározottság közepette kibontakoztatni, a ránk ható környezetben a saját magunk által meghatározott tudományosság, a cél elvárásaink meg tudunk-e felelni? Jó példa lehet erre a szomszédos Zala megye esete, ahol a még csak nemrég félszázados múzeumi szervezet a Kis-Balaton leletmentő ásatássorozata közepette, mikrorégiós kutatásokkal - pl. Zalavár, Kerka-völgy - irigylésre méltóan nőtte túl korábbi önmagát úgy, hogy az autópályaásatások „levezénylése" szinte zökkenőmentesen folyik évek óta. Vízionáljunk-e, vagy maradjunk a realitások talaján? Persze, tudom, álmok nélkül nincs jövő e szakterületen sem! Úgy látom azonban, szakmánk még mindig csak a kényszerű, ámde tudatos anyag és információ felhalmozás - a mennyiségi növekedés - fázisában van. Legalábbis el kellene végre hinnünk: most az az elsődleges dolgunk, hogy mentsünk! Felesleges önmagunkat, s másokat is áltatni. Ami nem azt jelenti, hogy nem lehet nagyívíí programokban gondolkodni, annak aprómunkáját végezni, azon dolgozni. De egyik történeti korszak sem gyűrheti maga alá a másikat, egyik szakterület sem előbbre való a másiknál! Megjegyzem, alaptörvényünk nem (sem) tesz különbséget a tárgyi emlékek és jelenségek között azok kora alapján. Nem kell prioritások bűvöletében hevülnünk, a raktárakban felgyűlt és folyamatosan gyarapodó - a beleltározott leleteknél mennyiségükben nagyságrendekkel nagyobb - leltározatlan leletanyag megőrzésére, nyilvántartására, elsődleges feldolgozására kell koncentrálnunk. Nehogy az utánunk következő generációk majd joggal a fejünkre olvashassák: mit, és ejnye, de rosszul csináltátok?! Ilyen megfontolások alapján a következő célok megfogalmazását tartom időszerűnek: 1. Szeretnénk - belátható időn belül, talán 2008-ra, ha a tulajdonos-fenntartó Megyei Önkormányzat és a Magyar Köztársaság kormánya is úgy akarja - műtárgyaink környezetét, azaz raktáraink helyzetét normalizálni, a múlt emlékeit megőrizni a jövőnek. A kutatás-feldolgozás (pl. válogatás-leltározás helye) feltételeit is biztosítani szeretnénk, amelyek most max. 2-3 régész számára állnak rendelkezésre. 2. Nyilvántartási elmaradásunkat legalább 15 év alatt be kellene hoznunk - törekednünk kellene erre - és behozhatok, ha az előző pontban említett feltételek rendelkezésünkre állnak. 3. A Savaria, a Vas Megyei Múzeumok Értesítőjének évi rendszerességgel történő megjelentetése nagyon fontos nem csak a hagyomány és a presztízs, a hazai- és nemzetközi kiadványcsere működése, de az Osztály jövője és a megyei, avagy regionális történeti munkák megalapozása miatt is. Történhet ez talán egy idő után modem információhordozón (CD) is. Folytatni kellene az „Os56