Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)
2. szám - Káldos Gyula: Fejezetek Celldömölk művelődéstörténetéből a 19. századig
susog fülünkbe a' lengő szellő is... azon környéken, mellyben élő kedveseink laknak 's elhunyt szülőink és rokonaink tetemeik porlanak"S* A szülőföld iránti szeretete a haza megismerésének igényévé fejlődött. Amikor 1827 nyarán Vörösmartyval a dunántúli irodalmi helyek felkeresésére indultak, sok hasznos tapasztalatot szerzett. A dunántúli útjukról Toldynak és Kazinczynak is beszámolt. 65 E két levélből ismerjük, hogy május 29-én Pannonhalmára érkeztek, s innen mentek Pázmándra Horváth Endréhez. Stettner 30-án már Pápáról írt levelet, majd június 1-én Pápay Sámuel temetésén vettek részt. Pápáról érkeztek Dukára Stettner testvéréhez. A levelekből nem tudjuk meg, hogy Pápán és Dukán mennyi időt töltöttek. A Toldynak küldött válaszlevélben íila Stettner: levelét június 14-én vette Dukán, 15-én pedig már néhány órát töltöttek Sümegen Kisfaludynál. Innen mentek Kehidára, Deák Ferenchez. Ami tény, hogy Vörösmarty eljutott Kemenesaljára és körültekinthetett Berzsenyi földjén. Stettnerék útja Dukára Kis Czellen keresztül vezetett, s nyilván itt is megálltak, mert innen már nem a postajáraton közlekedtek tovább. A postaállomás - ahol sokszor átvette leveleit - szomszédságában lévő vendéglőben Stettner bizonyára elmesélte a híres farsangi bálokat, ahova nemcsak Takács Judit, hanem ő is bejárt. Itt adta tovább Fábián Gábor és mások üzenetét. Útjuk Ságon keresztül Kresznerics Ferenc háza előtt vezetett el, aki ekkor már befejezte szótárát, ismerték őt és mindkettőjüknek, de főleg Stettnemek volt nagy része a szótár kiadásában. A levelekben azonban a találkozásra nincs utalás. KRESZNERICS FERENC Eletének utolsó két évtizede kötődik Alsósághoz. Itt lett tiszteletbeli tagja az Akadémiának, ezt a tudományos rangot főként nyelvészeti munkásságáért kapta. A haladó gondolkodású középnemesség és értelmiség a magyar nyelvtudományban is próbált szerepet vállalni, a magyar irodalmi nyelv megteremtése érdekében. Egyre inkább nélkülözhetetlen lett a magyar nyelv teljes szókincsének az összegyííjtése. Erie a nagy feladatra vállalkozott Kresznerics Ferenc, az alsópapság képviselője. Kresznerics Ferenc Iváncon született 1766. február 25-én. Eletében meghatározó szerepe volt a Szombathelyen, Sopronban és Pozsonyban töltött diákéveknek, továbbá a szülőfalujában töltött vakációknak. Szombathelyen ebben az időben a régi Savariának sok-sok tárgyi emléke került elő, s ő már ekkor elkezdte, később pedig tanítói miíködése közben tovább gyűjtötte a régiségeket, régi pénzeket. Sopronban szinte nyitott könyvből olvashatta a régi házak történetét. Iváncon pedig a szünidők játszottak nagy szerepet. Meleg barátság fűzte Sigray József ivánci földesúrhoz, akinek testvére Kőszegen szervezte a Martinovics-mozgalom egyik ágát. Kresznerics bizonyára tudott a mozgalomról, amire abból következtethetünk, hogy Sághy Ferenc, a Budai Egyetemi Nyomda gondnoka hosszú levélben számolt be neki a Martinovics-per eseményeiről. 66 Nincs kizárva, hogy Kresznerics is szabad kőműves volt, vagy a mozgalomhoz közel állt. Erre utal még egy ismeretlen barátja hozzá írt levele: „ sok már mindenfelé ajakobinusi lé21
