Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

2. szám - Káldos Gyula: Fejezetek Celldömölk művelődéstörténetéből a 19. századig

lekkel lehelő, csak mód nincs. De adj a kezébe fáklyát, meglátod, ha nem tudja-e hordozni."*

37 Pozsonyban hat évet töltött hittudományokkal foglalkozott, bölcseletet tamdt. Kispap csak az lehetett, aki a filozófiát Akadémián végezte. Pozsonyban 1785 és 1795 között működött a katolikus Kispapok Társasága, amelyet irodalmár kispapok alakítottak. Tagjai ünnepélyesen fogadalmat tettek egymásnak, hogy életüket, tehetségüket a nemzeti nyelv és a hazai tudomány felvirágoztatására fordítják. A körhöz tartozott Kresznerics Ferenc és Sághy Ferenc is, barátságiik itt kezdődhetett.

68 Pozsonyban tehát a kispapok magukévá tették a magyar nyelvű művelődés gondolatát, a tananyagot magyarul kérdezték és magyarul feleltek egymásnak. Ezt azért fontos megemlíteni, mert Kresznerics Ferenc méltatói a 12. születésnapjára apjától ajándékba kapott latin-magyar szótárnak tulajdonították a nyelv iránti érdeklődését. Bizonyára a szótárnak is volt szerepe, de a pozsonyi évek alatt érlelődött meg benne igazán a nyelvvel való foglalkozás. Pozsonyban az idegen nyelvek tanulásában is jeleskedett. Szorgalmasan tanult olaszul, franciáid, görögül, németül. Olvasta a francia felvilágosodás íróinak műveit, jártas volt a felvilágosodás magyar nyelvű irodalmában, ismerte az új folyóiratokat, kispap társaival együtt. Kresznerics 1788-tól gyűjtötte megfigyeléseit, kivonatolta olvasmányait, pontosan megjelölve a forrásokat. 1791-től közmondásokat is gyűjtött, diákjait is erre ösztönözte, szótárát pedig 1808-ban kezdte el írni. A népi és nyelvi érdeklődés mellett a történeti érdeklődés is megvolt a kispapokban. Kresznerics, aki szenvedélyes régész is volt, történeti érdeklődése révén a görög nyelvvel és a magyar nyelvtörténettel került kapcsolatba. Pozsonyból 1790-ben távozott Szombathelyre, ahol pappá szentelték. „Beléptem már örökre azon állapotba, mellyben sem a megbánásnak helye nincs, sem a rossz választásnak mentsége nem használ ... mióta le vagyok kötelezve nyugodtabb szívem" - írta.

(>!) Több községben végezte egyházi szolgálatát. Amikor Szily püspök 1793-ban Szombathelyen filozófiai iskolát, líceumot hozott létre, Kresznerics Ferencet a matematika tanárának kérte fel. Közben Pesten filozófia és bölcselet témakörökből doktorált. Szily ugyanis ezt előírta tanárainak. Szombathelyen a líceum felvilágosult szellemű igazgatója, Zárka Károly összeütközésbe került Szily püspökkel. Kettőjük vitájában Kresznerics Zárka mellé állt, az ő pedagógiai módszereit, nevelési elveit fogadta el. Menniök kellett. Kresznericset Megyesi Somogyi János tanácsos Bécsbe hívta nevelőnek fiai mellé. Az állást elfogadta, már csak azért is, hogy állandóan gyenge egészségét helyre állíthassa. Bécsben mindennapos kapcsolatban volt az egyetem tanáraival, főleg fizikai ismereteit bővítette. Ugyanitt az éremgyűjtés mellett régi könyvek gyűjtésével foglalkozott, könyvárveréseken vett részt. Ezügyben Idteijedt levelezést folytatott kapcsolatba keriilt gróf Széchenyi Ferenccel, a Nemzeti Műzeum megalapítójával, aki elküldte neki a pesti múzeum első könyvjegyzékét. Érkezett még egy levél Széchenyi Ferenctől, amelyben fiai, Pál és István Mellé hívta nevelőnek. Kresznerics a felkínált állást nem fogadta el. „Felkölt érzéssel" válaszolt a gróf levelére. Néhány évi bécsi nevelősködés után 1806 és 1812 között ismét Szombathelyen tanított, de szeretett volna végleg megválni a tanítástól. Amíg korábban