Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)
2. szám - Káldos Gyula: Fejezetek Celldömölk művelődéstörténetéből a 19. századig
barátságának kezdetét, mely hamarosan meghatározó lesz életük jelentős szakaszára, a magyar irodalom hasznára. Vörösmarty egyre inkább mélyülő barátsággal ragaszkodott Stettnerhez. Stettner irodalompártoló volt és nem lehet kétséges, hogy új ismerteit környezetével hamar megosztotta. S Stettner a készülő mű „elhíresztelésén" túl terjesztésében is szerepet vállalt. Vasból három előfizetőt visz biztosan, ígérkeztek még, de ők nem biztosak - írta Vörösmartynak Simonyiból, ahol testvérét látogatta meg. 57 Más alkalommal arra kérte Vörösmartyt, hogy „Vidos József és Radó Krolin az előfizetők soraiból ki ne maradjanak." 58 1825 szeptemberében arról kért tájékoztatást Vörösmartytól, hogy intézkedett-e a Vas megyei előfizetők példányainak elküldéséről. Ha nem, akkor hagyja őket a nyomdában „egy Hrabowszky Sámuel Hetyére írandó levéllel" amelyben tudassa, hogy „az előfizetők közül kik fizettek meg valósággal és kik nem." Hrabowszky felajánlotta, hogy eladni is vesz át példányokat. 59 Vörösmarty még a mű megjelenése előtt közzé tette azok névsorát, akiknél a Zalán futása-ra elő lehet fizetni. Kemenesaljáról Hrabowszky Sámuel és Takács Péter ügyvéd neve szerepelt a névsorban. 00 Az előfizetők között volt „Radó (Szent Mártont) Carolin, Takács (Dukai) Péter, Vidos (Kolthai) József". 61 Feltehetően ez az a három név, akikről korábban Stettner említést tett. Hrabowszky Sámuel neve nem szerepelt a névsorban. Kapott-e eladásra példányokat, ezt nem tudjuk, ám feltételezhetjük, ugyanis Hrabowszky Sámuel neve sokszor szerepelt Stettner leveleiben. 1823 szeptemberében Fábiánnak írta: az idei Auróra számait Hrabowszky Sámueltől kapta kölcsön. Egy évvel később Hrabowszkynál Fábián egyik művére hárman „prenumeráltak" (>2 Más alkalommal arról tudósította Fábiánt, ha ő Vas megyéből elköltözik, testvére örömmel ígérte, hogy mindenkor szívesen vállalja az Aurórá-k Vasban leendő „distrahálását". 63 A Zalán futásából előfizetőknél 110 példány talált gazdára, s ugyanennyi tetszik a forgalomba hozott példányokat. Mennyi maradt belőle vidékünkön, nem tudjuk. Stettner dukai jelenléte az előfizetés gyűjtésekor, Vörösmarty támogatása, biztatása a mű elkészítésére, mind erősíti azt a feltételezésünket, hogy a három példánynál több jutott Kemenesaljára. A közvetítő szerepre Hrabowszkyval kapcsolatban már utaltunk. Vidos Józsefről tudjuk, hogy szombathelyi megyei hivatali éveiben is állandó figyelemmel kísérte a kemenesaljai dolgokat. Később, mint kemenesaljai egyházmegyei felügyelő, a gyülekezetek részére saját költségén fizetett elő újságokra. A reformkorban fontos szerepet játszó „Zalán futása", ha egy-egy ember tulajdonában maradt is, tartalmi közkinccsé lett. Stettner 1825 nyarán hagyta el Dukát, szülőföldjét, melyről így írt: „Bizonyára lágy érzelem fogja el a 'legkeményebb kebelt is azon tájékon, mellynek ege mosolygott vagy zordonkodott születésünkor felettünk..., Biztos ismerősök képökben tűnik-fel minden bokor minden fa; érthetőleg szóll hozzánk a' csevegő madár dala, a csörgő patak zúgása, sőt érthető szellemi hangokat 20