Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

2. szám - Káldos Gyula: Fejezetek Celldömölk művelődéstörténetéből a 19. századig

KÁLDOS GYULA FEJEZETEK CELLDÖMÖLK MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL A 19. SZÁZADIG Kemenesalján régi hagyománya van a művelődés ápolásának, amit az is jelez, hogy nagy becsülete volt itt az ismereteket hordozó könyvnek már a 18. században. A kölcsönös látogatások divatban voltak Berzsenyi idején és később is. Kemenesalja erdőkkel szegélyezett falvaiban sok paplakban, köznemesi kúriában társalkodó, olvasó, Írogató embereket láthattunk volna abban az időben. A rendelkezésünkre álló irodalomban erre azonban csak utalások vannak: egyházi és világi személyek nagy könyvtárakkal bírtak; Kis János egy irodalmi kört hozott létre; a reformkorban kaszinó működött; valamint Edvi Illés Pál és mások szerepére mutatnak rá. Szükségét éreztük, hogy a szűkszavii utalások mögé nézzünk, bemutassuk a fel nem tárt vagy kevésbé feltárt, de művelődéstörténeti szempontból fontos személyek munkáját, a kialakuló intézményes formákat. Egyes időszakokban ezt a településen túlmutatóan tesszük. Ugyanis a Celldömölköt alkotó egykor önálló és a kemenesaljai községek között kölcsönhatás érvényesült. Nem volt célunk könyvtártörténetet írni, ha mégis úgy tűnik, hogy a könyv nagyobb szerepet kap a tanulmányban, az a kor és több jelentős személy érdeme. A DÖMÖLKI APÁTSÁG KÖNYVTÁRA A művelődés eszközeinek, kereteinek vizsgálatánál az egyházak tevékenységéből kell kiindulni. A múltban a katolikus és evangélikus egyház fontos szerepet töltött be a település kialakulásában, fejlődésében. A vallási ideológia világnézeti alapként érvényesült, az egyház szervezetileg átfogta az iskolát, nagyrészt a tudományt, irodalmat, művészetet. A viszonylagos haladás is vallási köntösben jelentkezik. A tudományok művelői, írók nagy része egyházi személy volt. A könyv akár kézzel írt, vagy másolt, illetve nyomtatott - az élőszó mellett - mint alapvető ismerethordozó hosszít idő óta fontos szerepet tölt be. A könyv jelenlétét Dömölkön a bencés apátság révén már a korai időszakban feltételezhetjük. Bencés apátság könyv nélkül elképzelhetetlen, ugyanis a szerzetesek egyik fő elfoglaltsága az olvasás. A „Regula" előírása szerint a nap különböző időszakában mintegy három-négy órát kellett olvasással tölteni. Ebből következik: „a bencés kolostorban elengedhetetlen a könyv, a könyv írása, az írás tanítása és a könyvtár. A középkorban ezek szorosan összetartoznak."

x Jelentős rendelkezése volt a „Regiüa"-nak a nagyböjti olvasás rendje. Böjt ele6