Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

1. szám - ADATTÁR - Tóth Kálmán: Bartók Béla szombathelyi hangversenyei és a város zenei életének néhány vonása (1934-1940) II. rész

Havass Imre imént idézett írásában nem ragadt le a tünetek rögzítésénél, a „terápiára" is javaslatot tett. A „nehéz ezreket" igénylő adminisztrációt az egyesület teherbírásához kell igazítani, a tiszteletdíjakat megszüntetni mindaddig, míg „... az egyesületnek adósságai vannak hitelezőinél és a kultúrával szemben. ...A tagtoborzás legjobb módszere, ha a tevékenység vonzza alkotásaival a tagokat; ha a közönség azt látja, hogy élénk élet folyik és a tevékenység nem meiiil ki a terem bérbeadásokban.'

1

''

4

' Amíg az egyesület vezetősége nem olyan emberekből áll, akiket-szakértelmük és áldozatkészségük alkalmassá tesz feladatuk vállalására, addig „... a Kultúregyesület csak bizonyos jogos szégyenérzettel viselheti büszke nevét." - fogalmazott a zeneszakosztályi titkár.

5 A tisztújításra 1938. július 8-án, csekély részvétéi mellett került sor. Az új vezetőséget a problémákból való kilábalás mellett az egyesület megalakulásának 1940-ben esedékes 40. évfordulója megünneplésének terve foglalkoztatta leginkább.

6 A zeneszakosztály elnökének dr. Varasdy Sándor MAV főorvost, alelnöknek dr. Werner Alajos egyházzenei főigazgatót, titkárnak Havass Imre ügyvédet, jegyzőnek if). Lomoschitz Károly városi kertészt választották meg.

7 Az 1939. évi rendes közgyűlést augusztus 28-án tartotta az egyesület. Ezen a napon került sor az elnöki tanács és az igazgatóválasztmány ülésére is. A székház renoválása miatt mindhárom összejövetelt a városháza tanácskozó szobájában tartották.

8 A gyér érdeklődéssel kísért közgyűlésen hangzott el a következő, sokat sejtető indítvány: az egyesület készítsen körlevelet, amelyben szólítsa fel a város és a megye közönségét arra, hogy a kulturális rendezvényeket megjelenésével nagyobb mértékben támogassa.

9 Elfogadták az 1939. június 1-től 1940. május 31-ig terjedő gazdasági évre vetített költségvetési tervet, amely 37.127 pengő egyenleggel számolt. Ebben benne foglaltatott 17.000 pengő államsegély a díszterem tatarozására; 2-2.000 pengő városi, illetve vármegyei segély; 3.500 pengő a tagsági díjakból; valamint 380, 220, 200 és 220 pengő bevételi előirányzat a zenei-, képzőművészeti-, közművelődési- és irodalmi szakosztályok tevékenységéből. A kiadási oldalon a zenei szakosztály 380; az irodalmi 900; a képzőművészeti 220; a közmíivelődési 200 pengővel számolhatott. Tehát az 1939-40-es költségvetési évben egyedül az irodalmi szakosztály kapott bevételeinél magasabb támogatást, a többi csak a saját maga által megtermelt bevételekre hagyatkozhatott.

10 Ebben benne volt az is, hogy a zeneszakosztály kénytelen volt saját egyesületének megfizetni a fűtés, világítás, teremszolgálat, hangszerjavítás, kottabeszerzés költségeit, ugyanakkor a bérleti hangversenyekből befolyt összeget is az egyesületi adminisztráció rendelkezésére kellett bocsátania. Nem volt kivételes eset, ha honoráriumok maradtak kifizetetlenek. A jéghideg kultúrteremben, amely ekkor már régóta megérett a belő renoválásra, a fűtéssel való takarékoskodás miatt több alkalommal didergett a közönség. Nem volt megfelelő világítás, hiába teremtette elő ennek korszerűsítésére a pénzt a zenei szakosztály a balett estek megszervezésével.

11 A gondokat tetézte dr. Varasdy Sándor szakosztályi elnök távozása. Varasdy, aki 1935-től már biztosan betöltötte a zeneszakosztály elnöki tisztjét, 81