Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

3. szám - Katona Attila: „Mulandó az csupán, ami földi." - Száz év múltán a Vas megyei Kossuth centenáriumról -

művészi színvonalat a kórusok, az eszmeiséget, a hazafiságot az alkalmi szónokok biztosították. A városi települések kórusainak gyakran ez volt a legfontosabb megmérettetése. A megemlékezéshez legtöbbször társas vacsora és a 48-as honvédek segélyezése, adománygyűjtés kapcsolódott. Az éttermi összejövetelek legtöbbször zajos cigányzenés mulatozásba fulladtak. Szombathelyen - ahol erős volt a szakmai közösségek vitalitása - külön-külön tartották az ünnepeket. Az Ipartestület tagjai Kossuth Lajosban elsősorban a hazai ipar megteremtőjét, védő(szent)jét tisztelték, az ügyvédek a nagy elődöt, a példaképet méltatták. Természetesen a helybéli asztaltársaságok is éltették a jeles napot, de a megyeszékhelyen a „csúcs" megemlékezéseket a Sabaria Szállóban tartották, ahol a polgárok több száz fős csapatához a városi előkelők csatlakoztak. A kisvárosokban - Vasvár, Muraszombat - a szerényebb polgári kaszinók szolgáltatták a megemlékezés keretét. Népszerű formának számítottak a választási gyűlésekre emlékeztető népünnepélyek, ami szintén a korszak új találmányának, „ceremóniájának" számított.

12 Itt a politikai beszédeket, méltatásokat fáklyás felvonulások, majd bankettek követték. Kétségtelen, hogy ez tartatott a legveszélyesebb társas ünneplési formának, nem egy esetben alakult ki zavargás. A sajtó gyakran utalt arra, hogy sok mestere akad ennek: „a mi népünk gyakorlott a tüntetésekben. Lángolni tud és kész, csak alkalom legyen."

13 Ezért a hatóságok mindig árgus szemekkel figyelték a potenciális rendbontók szervezkedését.

14 E megemlékezési formák két településen kerültek túlsúlyba, Sárvárott és Körmenden. Úgy látszik ott a népesség etnikai és vallási összetétele nem akadályozta a magyar nemzeti érzés látványos, vitális felszínre törését. A falvakban ritkán emlékeztek meg március idusáról, ha erről tudósítottak a korabeli lapok, akkor a háttérben egy politikailag elkötelezett földbirtokos akarata, vagy konfesszionális szándékok húzódtak meg.

15 És a legközelebbi vasárnapon az istentiszteletet követően egy hangzatos beszéd formájában kerítettek erre sort. A márciusi ünnepségek alapvetően szekuláris jelleggel bírtak, de a nagy gyásznapokon (Kossuth temetése) és a kerek évfordulókon egyházi - evangélikus és izraelita - szertartással is kiegészültek a megemlékezések, ahol más felekezeti! politikai vezetők is megjelentek. A külsőségeket tekintve két fontos elem mutatta az ünnep fontosságát, a nemzettel történő azonosulás tényét. A házak fellobogózása, valamint az üzletek - néha csak pár órás - bezárása. Tekintettel arra, hogy ezt legtöbbször nem a helyi hatóságok utasítására cselekedték, hanem - a közvélemény nyomására - önkéntes elhatározásból, ezért a kortársak számára ez az aktus érzékeltette leginkább a nemzeti lelkesedést. ,JIol vannak a nemzeti lobogók, melyek minden házon a nemzet ünnepét hirdetik? Hiszen alig van olyan ház, melyen a márcziusi szellő nemzeti lobogót lengessen."

16 - írta. kissé csalódottan 1902 márciusában a helyi liberális lap. A sajtó - amelynek roppant fontos szerepe lett a politikai identitás és az állampolgári tudat formálásában - minden ünnepi pillanatot megragadott ar7