Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

3. szám - Katona Attila: „Mulandó az csupán, ami földi." - Száz év múltán a Vas megyei Kossuth centenáriumról -

ra, hogy a jelent a múlttal összevetve siránkozzon, így sarkalja cselekvésre a kortársakat. „Más nemzedék volt az, jobb derekabb, nemesebb hazafiasabb."

17 A magyar „nem úr a saját portáján, mert még nemzeti ünnepnapjait, nagyjaink, hőseinek emlékét sem meri, vagy tudja úgy megünnepelni, ahogyan a mai nemzetek, a francia, az olasz, vagy akár a nyugodtabb vérű német üli meg a maga nemzeti ünnepeit. Ez a nap, amely dicsősége a magyarnak a múltban, szégyene lesz a jövőben, szégyen melyet a korcs utódok hoztak a vértanú hősökre azzal, hogy megalkudtak képzelt érdekekkel. ... De Kossuthnak nincsen szobra, a szabadságharcnak nincsen emléke, a megalkuvás szelleme bilincseket rakott az egykor hős nemzet karjaira. Ennek a nemzetnek nem öröm, hanem gyászünnepe március 15. "

18 E drámai megfogalmazások mögött, azért néha felvillant egy árnyaltabb, megfontolt vízió is: „Törpék, kicsinyek vagyunk, de annyira törpék és kicsinyek még se, hogy e nap nagy jelentőségét el ne ismernénk és a szabadságharc dicső feltételeinek említésére föl ne lángolva szívünk."

19 „...FOLYNAK AZ ELŐKÉSZÜLETEK MINDENÜTT A FÖLDÖN, HOL CSAK MAGYAR SZÓ HANGZIK"

20 Helyi szinten meglehetősen későn, augusztustól vette kezdetét a centenáriumi ünnepségek előkészítése. Ami mögött nem lustaság vagy elvi vita húzódott meg, hanem a rutin, a magabiztosság az évek során felhatalmazott tapasztalat. Különben is a századfordulón kezdett átalakulni a rendezők „láthatatlan" csapata. A városias településeken addig azok játszották a főszerepet az előkészítésében, akik a „nagy esztendő" aktív harcosai, egykori honvédéi, vagy elkötelezett Kossuth-hívők voltak. A lelkes, egyéni szervezők helyébe utóbb a testületi - kultúrkörök, ipartestület - organizáció lépett, az esetlegességet a megkomponáltság, és a tudatosság váltotta fel. A vasi megyeszékhelyen a „társadalmilag, politikailag semleges, de hazafias ünnepségeket rendezni hivatott"

21 Dalárda szervezte a megemlékezéseket, így biztosítva a kórusnak szereplési lehetőséget. Pontosan ezért esett rájuk a választás, mert nem kívánták, hogy a különben gyenge pozíciókkal rendelkező ellenzéki, függetlenségi párt dáridójává fajuljon a rendezvény. Aztán 1899-től beköszöntött a nagy fordulat, az előző esztendő májusában alakult Szombathelyi Nemzeti Szövetség „vállalta" a március 15-ei ünnepségek lebonyolítását, megszervezését, azaz a tömeg-hagyomány termelést. A „Hazaszeretet, emberszeretet, szabadságszeretet" jelszavakat zászlójára tűző egyesület nemcsak az országos szövetséghez kötődött szorosan, de a második fúzión túljutó (helyi) szabadelvű párthoz is. Programjában egyszerre kívánta az osztályellentétek tompítását és a homogenizációt biztosító igényes nemzeti (tömeg) kultúra terjesztését. E célból tartotta a Szabad Líceum előadássorozatát a munkásságnak, a kétkezi dolgozóknak. A nemzetté formálásában kiemelt szerepet kapott a szociális programok kezdeményezése is (pl. ingyen tej akció az iskolásoknak), és a sokat kárhoztatott társadalmi betegség, a párbaj 8