Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

3. szám - Katona Attila: „Mulandó az csupán, ami földi." - Száz év múltán a Vas megyei Kossuth centenáriumról -

ban is testet öltő - Kossuth-kultusz.

5 Politikusok és civil szervezetek végtelen folyama bombázta a parlamentet és a törvényhatóságokat, hogy március idusát tegyék nemzeti ünneppé. A félévszázados évforduló olyan kompromisszumos megoldást hozott, amely nemcsak, hogy nem nyugtatta meg a lelkeket, de érzékeltette a külön utak trendjét is.

6 így magától érthetődő, hogy a megyei centenáriumi ünnepségek bemutatását a március 15-ei megemlékezések addigi rendjével, gyakorlatával vetjük össze. A helyi politikai elit 1848-hoz fűződő viszonya alapvetően meghatározta a megemlékezés formai rendjét és tartalmi mondandóját. A tavaszi ünnepségek mintát adták a szeptemberi emléknap szervezőinek. A századfordulóra kialakult ünneplési formáknak az alábbi típusait lehetett megkülönböztetni a vármegyében. Az első a díszközgyűlésnek is nevezett hivatalos törvényhatósági - és városi - ünnep, ahol mellőztetett minden kulturális elem, mozzanat. A helyi előkelőségek felvonulásával megerősített reprezentatív alkalom alapjában politikai állásfoglalás volt, amelyet jegyzőkönyvi bejegyzéssel nyomatékosították, így jelölve ki a közösségi tradíció irányát. E forma nem igényelte a lakosság fel/kivonultatását, valójában az irányító-igazgató elit számára szolgált zsinórmértékül. A rendkívüli díszközgyűlés lehetőségével éltek/élhettek vallási közösségek is. (Pl. Kossuth Lajos halálakor a helyi neológ izraelita felekezet.)

7 A második formát - a nemzetté kovácsolásban, a politikai szocializációban kulcsszerepet játszó - iskolai ünnepségek jelentették. A korabeli népiskolákban egy-két kivételtől eltekintve ritkán kerítettek erre sort, megtartása erős politikai-kulturális elkötelezettségre utalt.

8 A megemlékezések egyben a tanítók „vizsgájaként" is funkcionált az ott felsorakozó iskolaszék tagjai előtt. Sajnos a korabeli sajtó - nyilván a színvonala miatt is - ritkán tett említést a politikai szocializációban fontos, de hír értékkel nem rendelkező, népiskolai ünnepségekről. Hangsúlyozottabb szerepet kaptak a középfokú intézmények emléknapjai. Itt az ünnepség középpontjában egy-egy tanár magvas beszéde, felolvasása állt, amit irodalmi és énekkari blokkal tettek kerekebbé, elviselhetőbbé. Ezek a megemlékezések korlátozott nyilvánosság mellett zajlottak, a tanulókon és a felettes egyházi hatóságok képviselőin kívül, a helyi politika irányítói is megjelentek. Nem egy esetben a gimnáziumi ünnepségek „pótolták" a hivatalos rendezvényt, ahol a település vezetői mellett az előkelő polgárok emelték jelenlétükkel a pillanat ünnepélyességét.

9 Ez jellemezte a kőszegi bencés és nem egy esetben a szombathelyi premontrei főgimnázium megemlékezéseit is. Nyilván rejtett üzenete volt annak, hogy a szavaló diákok nem egyszer ismert megyei dzsentri családokból - Radó Gyula, Ernuszt Lajos kerültek ki.

10 A megyeszékhelyen még a felső kereskedelmi iskola ünnepélye érdemelte ki az írott médium megkülönböztető figyelmét.

11 A társadalmi megemlékezések formái jól mutatták a városi polgárság tagoltságát és a szakmák közösségképző erejét. Az ünnepségeket a hazafias szónoklatok és kulturális bemutatók együttessége jellemezte, a (vitatható) 6