Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

3. szám - Katona Attila: „Mulandó az csupán, ami földi." - Száz év múltán a Vas megyei Kossuth centenáriumról -

KATOHA ATTILA „MULANDÓ AZ CSUPÁN, AMI FÖLDI."

1 - SZÁZ ÉV MÚLTÁN A VAS MEGYEI KOSSUTH CENTENÁRIUMRÓL ,?Azt mondják: ma a történelem alakja. Vagy ő maga csinálta a nemzet történelmének legragyogóbb lapjait. Ennél is több eszme, melyért küzdeni és életetfenntartani minden magyar és minden szabad ember örök szent vágya fog maradni. Tegyétek le e napon a sarlót, a kalapácsot, a tollat! Lobogózzátok fel házaitokat! Öltsetek ünneplőt és jöjjetek ünnepelni."* E ma már kissé patetikusnak hangzó felhívással invitálta Kossuth Lajos születésének centenáriumára a Szombathelyi Nemzeti Szövetség a helybélieket 1902 szeptemberében. Száz év múltán talán nem célszerűtlen visszaidézni miként is emlékeztek meg eleink a modern Magyarország egyik legnagyobb, s talán leghatásosabb politikusának születéséről. Mindnyájan tudjuk, a hivatalos ünnepségeknek két vonatkozásban van politikai szerepe, egyrészt mint reprezentáció, másrészt mint verbális üzenet. Az előbbinél a hatalom eszközeként érzékelteti az adott rend politikai és társadalmi hierarchiáját, s közben nagyszerű alkalmat kínál a kor ideológiai látásmódjának, értékrendjének kinyilvánítására.

3 Ismert, hogy a dualista korszakban miként március 15-e, így Kossuth centenáriuma sem kapta meg a hivatalosság pecsétjét. A megemlékezés azonban több volt, mint társadalmi emlékezet, félhivatalos jelleggel bírt. A törvényhatóságok magukénak vallották az aktust, a szervező civil körök is - minden látszattal ellentétben - élvezték a kormánypárt támogatását. Az ünnepség szubsztanciája jól illeszkedett a korabeli európai trendhez, szervesen kapcsolódott ahhoz a folyamathoz, amit Eric Hobsbawn tömeges hagyomány-termelésnek nevezett.

4 Akár az állam által generált politikai tradíció, akár a „szervezett" civilek által folytatott - direkt politikummal nem mindig rendelkező - társadalmi tradíció teremtésének közös gyökere volt. A hagyományos közösségi viszonyok meglazulása, horribilie dictu: szétesése. Új társadalmi kohézió szükségeltetett, zajlott a nemzetté kovácsolás. A felekezetileg, kulturálisan és nyelvileg heterogén közösségeket, csoportokat állampolgárokká kellett gyúrni. Március 15-e - és a hozzá kapcsolódó kultuszok, október 6-a és a Kossuth-kultusz - csak azt érzékeltette, hogy milyen sajátságos helyzetben formálódott a magyar állam és irányító politika elitje. A századforduló táján vált a 48-as forradalom és szabadságharc múltból történelemmé, magánemlékezetből, személyes élményből a közösségi emlékezet részévé. E folyamat szimbolikus értelemben Kossuth halálával vette kezdetét. Soha nem látott mértékben terebélyesedett ki a - szoborállítások5