Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

2. szám - ADATTÁR - Avas Kálmánná: A pankaszi zenész cigányok életéből

AVAS KÁLMÁi\lVÍi A PANKASZI ZENÉSZ CIGÁNYOK ÉLETÉBŐL" A Vas Népében 1965-ben megjelent egy cikk, amelyben arról tudósítottak, hogy fölszámolják a pankaszi cigánynegyedet. Nekem mint bizalmas jó barátnak panaszkodtak, hogy őket cigányoknak nevezik, pedig ők nem cigányok, ők zenészek. Próbáltam nekik megmagyarázni okosan, hogy ez nem sértés, ezen nem kell megsértődni, mert a zenész az egy szép foglalkozás, egy szakma. Ez nem azt jelenti, hogy aki cigány származású az mind lop és nem becsületes ember. De hiába minden jóakarat, nem értik meg, ők csak ahhoz ragaszkodnak, hogy nem cigányok, hanem zenészek. Pankaszon egyedül én vagyok, aki itt éltem le életemet az ő szomszédságukban, figyelemmel kísértem az ő életük folyását, örömüket, bánatukat, nélkülözéseiket. Azért szeretném megörökíteni, remélem sikerülni fog úgy, hogy nem sértem meg őket akkor sem, ha néhol használnom kell is a „cigány" szót. Pankaszon, 1835 óta élnek cigányok. A nagyrákosi római katolikus plébánián 1835-beli bejegyzést találtam, az első hivatalos irást az anyakönyvben, születésről és halálesetről. Mint „cingárusz" vannak bejegyezve. Sok gyermekük született és halt meg, a legtöbb már csecsemőkorban. Czene István 70 éves korában halt meg 1869-ben. Felesége fiatalon 1851-ben 38 éves korában hunyt el. Czene István születésének és házasságkötésének semmi nyomát nem találtam, minden igyekezetemmel próbáltam kinyomozni az eredeti lakóhelyüket, de eddig nem sikerült. Pedig törvényes házasságban éltek, mert gyermekeik törvényesek voltak. Fiaik, Czene János, Czene Márton, Czene György, de még ők sem itt születtek. Állítólag az akkori Magyarországhoz tartozó „Vendvidékről" jöttek errefelé, mint vándorcigányok. 1963-ban meghalt Czene Elek, 84 éves öregember elmondása szerint lovasszekéren jöttek nagyszülei Pankaszra. Az ő nagyapja volt Czene István, édesapja pedig Czene János. Elmondása szerint nagyapjának lovai voltak és mestersége, olyan kovácsféleség, úgy hívták őket: fúrócsináló cigányok. De hegedűjük is volt már akkor, amivel ügyesen tudtak játszani. így Pankaszon szívesen fogadták őket, mert az ügyes kovács sok mindent megcsinált a pankaszi parasztgazdáknak, volt munkája bőven, hisz a faluban nem volt kovács. Sőt a zenével is elvigasztalgatta a falu lakóit már akkor. Az 1973. évi, megyei néprajzi pályázat - „Vasi néphagyományért" - díjnyertes munkájának szerkesztett változata. (Savaria Múzeum NK 853-876.) 75