Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

2. szám - ADATTÁR - Zádrovich Bernadett: A peresznyei egyházközség történetéből

szolgálója. Horvát nyelven misézik, beszélget felnőttekkel, gyerekekkel egyaránt. Vasárnaponként havonta három alkalommal horvát - prédikáció kivételével -, egyszer pedig magyar nyelvű szentmisét tart. Hétköznap csak horvátul misézik. Az iskolásoknak tartott heti két hittanóra magyar nyelvű. (Véleményem szerint a kellő fokozatosság betartásával két nyelven megvalósítható lenne.) A vallásos élettel összefüggő nyelvhasználatra is a nyelvi sorvadás jellemző. Ennek ellenére megállapítható, hogy az egyház anyanyelvet megtartó funkciója még ma is nagyon fontos. (A horvátul nem beszélők is tudnak például imádkozni.) Bár egy anyaországi vélemény ezzel szemben az, hogy a vallás éppen a magyarosítás eszköze volt a hatalom kezében.

9 Az anyakönyveket az 1840. évi 6. te. 7. §-a szerint ott is magyarul kell vezetni, ahol a szentbeszédek nyelve nem magyar.

10 Hazánkban a kisebbségek anyanyelven is történő anyakönyvezését csak 1993 óta biztosítja törvény: „12. § (1) A kisebbséghez tartozó személynek joga van saját és gyermeke utónevének szabad megválasztásához, családi és utónevének anyanyelve szabályai szerinti anyakönyvezéséhez és annak -jogszabályban meghatározott keretek között - hivatalos okmányokban való feltüntetéséhez. A nem latin írásmóddal történő bejegyzés esetén kötelező a fonetikus, latin betűs írásmód egyidejű alkalmazása is. (2) Kérésre az anyakönyvezés és az egyéb személyi okmányok kiállítása az (1) bekezdésben meghatározottak szerint - két nyelvű is lehet.

,ni Az idetelepülő horvátok egyébként már a kezdetektől egyházi autonómiát élveztek, ami azt jelentette, hogy maguk választhatták papjaikat, a templomban és az iskolában a horvát nyelvet használhatták. Mindvégig katolikusok maradtak.

12 Hogy ezt az autonómiát valóban megkapták - és lehetőség szerint a mai napig megkapják -, ezt igazolja Peresznye 1579 óta ismert 19 plébánosa, akiknek többsége föltehetően horvát származású volt: Tegularis Vitus 1597-?; Andreas Igedich 1650 körül; Matijas Livovich 1713-ig; Jozef Ivan Kmetich 1713-1720; Pave Bernedich 1720-1737; Ivan Masnjak 17371739; Martin Horváth 1739-1763; Ivan Kimlei 1763-1802; Joze Ficzko 1802-1843; Martin Juranich 1843-1852; Pave Halbvürth 1852-1854; Luka Markovich 1854-1867; Stefan Horváth 1867; Zsidány esperese; Ignác Kovács 1868-1902; Jakov Perisich 1902-1946; dr. Stefan Kelemen 1946-1964; valamint Pave Horváth 1964-1971; Emerik Szabó 1971-1991; Ladislav Brenner 1991-1999 Répcevis, Gyalóka és Peresznye plébánosa; Emerik Szabó 1999-2001., akik gyermek- illetve felnőttkoromban szolgáltak szülőfalumban. Káplánok: Matijas Geiszbühl 1934-1936; Ferenc Fabiankovich 19361938; Karol Préts 1943-1946; Jure Koloszár 1957; 13 Henczel Szabolcs Bükk, Bő és Peresznye káplánja 2001-2002; Bodó Zoltán Bükk, Bő és Peresznye káplánja 2002-., akiket személyesen is megismertem. A község 19 plébánosa közül kiemelkedő Joze Ficzko tevékenysége. Szlovén szülők gyermekeként a Mura vidéki Borece faluban született. A nagyszerű plébános több mint 40 esztendeig (1802-1843) vezetve a peresznyei plé35