Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)
1. szám - ADATTÁK - Melegei Miklós: Fejezetek a Szombathelyi Légszeszvilágitási Társulat történetéből. I. rész
lag arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy „a szombathelyi légszeszgyár most már jogilag Szombathely város közönségének teljes tulajdonát képezi; minélfogva, a légszeszgyárnak további sorsa felett sem a részvényeseknek, sem a kereskedelmi bíróságnak nem áll jogában intézkedni. " 8() A városi képviselők a polgármester vezetésével a Vas megyei származású, Szombathely iránt elkötelezett miniszterelnöknél, Széli Kálmánnál is jártak, közbenjárását kérve a gázgyár megváltásának ügyében. 81 Éhen Gyula ügyvédi logikával felépített valóságos „vádirata" mégsem érhetett célt, mert bár a részvényfelvásárlást körülményei és indítékai miatt a közvélemény erkölcsileg egyértelműen elítélte, az eljárás jogilag nem volt támadható, s az akció körültekintő, burkolt lebonyolítása révén a háttérben álló VEMR sem volt felelősségre vonható. A város érvrendszerének másik oszlopát, hogy a gázgyár 1898-as eladási ajánlata érvényben levőnek tekintendő, a már említett 136/1901-es törvényszéki ítélet döntötte romba. A töivényszék 1901 januárjában, majd azt megerősítve a Győri Királyi ítélőtábla 1901 márciusában a Légszeszvilágítási Társulat új tulajdonosainak adott igazat. A várossal kötött átadási szerződést és a város részére történt tulajdonjogi átírást érvénytelennek nyilvánították. A pereskedést lezáró végső, a korábbiakkal egybehangzó ítélet Szombathely ismételt fellebbezése után 1903 februárjában született meg az ítélőtáblán. 8a A gázgyárért folytatott harc valódi tétje Éhen Gyida az első pillanattól fogva keményen megfogalmazta azon vádját, hogy a VEMR akciójával voltaképpen „világítási monopólium" megteremtésére törekszik, s a jól jövedelmező légszeszgyárat emellett azért is akarja elorozni a város elől, mert a villamos műveknek „szükségük van ... egy bőven bugyogó jövedelmi forrásra" HA A két részvénytársaság összefonódása azt a rémképet festette a polgármester elé, hogy a fogyasztók teljesen ki lesznek szolgáltatva a piacot uraló vállalatoknak, melyek a világítás árát kényük-kedvük szerint szabhatják majd meg; míg ha a város kezelésébe került volna a gázmű, a hatóságnak módjában lett volna „a világító gáz egységárait tetemesen leszállítani", 8 * A szűkös anyagi forrásokkal rendelkező város számára pedig új bevételi forrást jelentett volna a gázmű nyeresége. A polgármester végkövetkeztetése az volt, hogy „a diferenciák lényege nem más, mint a vasvármegyei elektromos művek részvénytársaságának önző érdekből eredő harcza. Szombathely rendezett tanácsú város ... közérdekével szemben." 8 * A VEMR képviselői ezzel szemben végig azt hangoztatták, hogy ők nem monopóliumra törekszenek, s igyekeztek elhitetni a közvéleménnyel és a hatóságokkal azt a valószínűtlennek tűnő állítást, miszerint ők teljesen jóhiszeműen, azzal a szándékkal vásárolták meg a részvényeket, hogy jó befektetést csináljanak, s fogalmuk sem volt arról, hogy a gyárat a város esetleg saját kezébe akarja venni. Amikor a gázgyár körüli botrány kipattant, Edelmann Sebő - saját álláspontját és a VEMR eljárását védve - addig az abszurdnak tűnő kijelentésig is eljutott, hogy a gázmű megváltásának megakadályozásával lényegében a város érdekeit tartják szem előtt, s Szombathelyt az anyagi csőd46