Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

1. szám - ADATTÁK - Melegei Miklós: Fejezetek a Szombathelyi Légszeszvilágitási Társulat történetéből. I. rész

A Szombathelyi Ijégszeszvilágítási Társulat gyártelepe az 1890-es években. (Vasvármegye. Balogh Gyula el al. Bp. 1898. 401. p.(Magyarország vármegyéi és városai; 3.)) A csőhálózat A gazometerben tartalékolt gázt csővezeték osztotta szét a fogyasztók között. A szombathelyi hálózat a gáztechnikában hosszi't évtizedekig az egyik legjobbnak bizonyult anyagból, öntöttvasból készült. A főcsővezeték az indulás évében kb. 5000 méter hosszú volt, 20-70 mm közötti belső átmérővel.

39 A csöveket 1-2 méteres mélységbe, a fagyhatár alá kellett fektetni, nehogy a gázzal a vezetékbe kerülő vízmennyiség télen megfagyva dugulást okozhasson. A jó minőségű, rozsdásodás ellen kátránybevonattal védett vascsövek nag}' része évtizedek múlva is hibátlan állapotban maradt. Az elosztócsövek és házi vezetékek kovácsoltvasból készültek, az összeillesztéséhez kendert és ónt (cint) használtak.

40 A vezetékrendszer tervezésénél ügyeltek arra, hogy a hálózat később bővíthető legyen.*

1 A közvilágítási lámpák A lámpákat legnagyobb részt vas fali tartókra (falikar) vagy öntöttvas és fa oszlopokra (kandeláber) helyezték. A falikarokat olcsóságuk miatt alkalmazták, de célszerű is volt a használatuk a sziíkebb utcákban, ahol a kandeláberek csak felesleges forgalmi akadályt képeztek volna. Dús koronájú fákkal beültetett helyeken is előiryösebb volt a házfalra erősített lámpa, mert a fasorral egyvonalba elhelyezhető kandeláberek fényét a lombozat nagyon lefogta*

a Az oszlopokra 37