Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

1. szám - ADATTÁK - Melegei Miklós: Fejezetek a Szombathelyi Légszeszvilágitási Társulat történetéből. I. rész

és falikarokra általában egy-egy lámpa kenut, de más városokhoz hasonlóan a város forgalmas, központi térségeiben - Batthyány-tér, Horváth Boldizsár-téren a Szentháromság-szobortól délnyugatra és a mázsáló mellett - díszes, 5 lámpát tartó kandelábereket is felállítottak. Ezeken a világítótestek a központi oszlopon és az arról négy irányba kinyúló oldaltartókon helyezkedtek el.*

:4 Az 1873-ban felszerelt közvilágítási lámpákban űri. „pillangó-égőt" alkalmaztak, melyre Szombathelyen a „Brenner-égő" elnevezés honosodott meg. Ez az egyszerű szerkezetű égőfej volt a korszakban a legjobb. A pillangó égő nevét a láng alakjáról kapta, mely a hosszú vékony nyíláson kilépve legyezőszerűén terült szét. A 6,5 mm hosszú és 0,7 min széles hosszanti hasítékon Idömlő gáz meggyújtva fehér színű lángot adott. Az égő 12 gyertyalángnak megfelelő erősségű fénnyel világított, s óránként 5 angol köbláb légszeszt használt el.** A lángokat üveglapokból álló, fordított csonka gúla alakú lámpatest védte a széltől, esőtől. Az első beszerzésből származó lámpák fedél- és négy oldalüvege gyengén volt összeerősítve, így szélviharok alkalmával gyakran kiestek és összetörtek a lapok. Később tökéletesebb, fémmel szegélyezett üveglapos lámpákat vásároltak, melyeken egy meggyújtáskor, tisztításkor használható nyitható ajtó is volt.

45 A közvilágítás rendje A lámpagyújtás és eloltás időpontját a Légszeszvilágítási Társulattal kötött szerződés 17. §-a alapján a város határozhatta meg és ellenőrizhette. Az 1873-ban rögzített alapelvek szerint télen este 11 óráig, nyáron pedig éjfélig minden lámpának égnie kellett, azután viszont csak a korábban említett 48 darab egész éjjeli lámpa maradt égve. Elrendelték még, hogy „táncvigalmak, és egyéb ünnepélyek alkalmával pedig az összes lámpák ... egész éjjen át világítsanak. Részletesebb szabályozásra és a világítás ellenőrzésére a városvezetés 1888-ig nem sok figyelmet fordított, ekkor azonban megszerkesztették az első „Kivilágitási gáznaptár"-t, niely július l-jén lépett hatályba, s ennek betartását figyelemmel is kísérték.*

7 A lámpák többségét az ún. „egész éjjeli láng" és a „fél éjjeli láng" kategóriába sorolták. A közvilágítási lámpák nagy része „egész éjjeli" lett, melyek napfelkeltéig égtek. A „fél éjjeli lángok" mindössze este Vz 11 óráig világítottak, de csak az októbertől márciusig tartó félévben gyújtották fel őket. A világítási naptár hónapokra, s azon belül heti-kétheti periódusokra lebontva írta elő a lámpák meggyújtásának és eloltásának időpontját. A nappalok és éjszakák hosszának éven belüli változását követve a téli hónapokban délután 5-6 óra körül gyúltak fel a fények, s - egész éjjeli láng esetében - reggel Vz 6-7 óráig égtek. Tavasszal és ősszel az esti 7-8 órától reggeli 4-5 óráig, nyáron este 8-V-z 9 órától hajnali 2-3 óráig volt világítás az utcákon.*

8 A kivilágitási gáznaptár figyelemmel volt a holdjárásra is. „Az erős holdvilágú éjjelek"-en, azaz telihold alkalmával télen a fél éjjeli, nyáron egyes egész éjjeli lámpákat takarékossági szempontból nem gyújtottak meg, mivel „derült idő mellett nyilt tereken és szélesebb utvonalakon kevesebb lámpával is jól lehet világítani. "*

9 A városban létezett két központi jelentőségű hely, ahol a világítást más 38