Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)
4. szám - ADATTÁR - Tóth Kálmán: Bartók Béla szombathelyi hangversenyei és a város zenei életének néhány vonása (1934-1940) I. rész
A zenemű eredetileg „Tizenöt magyar parasztdal" címen, zongorára íródott, 1914-1918-ban. Ennek 6-12. és 14-15. számaiból készült a zenekari változat, 1933-ban. A kb. 6 perces kompozíció előadásához 2 fuvola, kisfuvola, 2 oboa, angolkürt, 2 Marinét, basszusklarinét, 2 fagott, 2 kürt, 2 trombita, 2 harsona, basszustuba, üstdob, nagydob, hárfa valamint vonósok közreműködése szükséges. 55 Bartók Béla március 16-án, pénteken délután érkezett meg Szombathelyre, hogy kellően átpróbálja a zenekarral a hangverseny teljes műsorát. A Bartók által vezetett pénteki nagyzenekari próba a késő esti órákig tartott. 50 Szombaton, március 17-én délután 6 órakor nyilvános főpróbára került sor, amelyre 1 pengő volt a műsormegváltás. Diákok a főpróbán 20 fillérért vehettek részt. 57 A Kultúregyesület vezetősége körlevélben is felhívta az iskolák figyelmét a főpróbára. 58 Mindezen előkészítő, szervező munkák után 1934. március 18-án vasárnap este fél 9-kor került sor a nagy hangversenyre, a Kultúregyesület zenei szakosztálya 1934. évi három részes bérletsorozatának záróhangversenyére, Bartók Béla első szombathelyi fellépésére. A koncertre 3; 2; 1,50 pengőért lehetett belépőjegyet vásárolni a Kiiltúregyesület titkári hivatalában. 59 A hat miísorszámból álló hangversenyen felcsendült többek között Beethoven A-dúr cselló szonátája, Kodály Székely keservese, Bartók művei közül az Este a székelyeknél és az Allegro barbaro is. 00 A helyi lapok beszámolói szerint a kultúrterem zsúfolásig megtelt, hatalmas sikerrel zajlott le a hangverseny: „Közönségünk nem is fukarkodott a tapsokkal. Az elismerő hódolat azonban a virtuózon kívül a zeneszerzőnek is szólt: akinek muzsikája ugyan még helyenként szokatlan a kulturált fülnek, de azért kiérzik belőle, hogy ez a jövő zenéje, és hogy ez a muzsika egyetemes folytatása annak az útnak, amelyen a nagy klasszikus mesterek haladtak." 1 ' 1 „Bartók zenéje és azzal tökéletesen egybeforrt interpretációja - a zongoránál — egy emberfeletti erő, önmagánál erősebb lélek megnyilatkozása, mely az elhivatottság bizonyságával tör utat magának szinte testet öltve. Zongorajátéka a legtökéletesebb úgy művészi, mint technikai irányban, a piano leheletszerűségétől a tüzes, izzó erejű fortéig menő dinamikai árnyalásokban. " (,a Ahogy a közönség a tapsokkal, úgy a híradások sem fukarkodtak a helyi művészek dicséretével. Bárdos Alice virtuóz felkészültségét, Baranyai Gyula bensőséges, mélyen érző gordonkajátékát, a dirigenst, aki hónapok fáradságos munkájával tanította be a darabokat, a Kultúregyesület 5. honvéd gyalogezred zenekarával kibővített zenekarának gyönyörű összjátékát, az Iparoskör dalárdáját, amely Heintz Fülöp vezénylete mellett már Bartók-dalok tolmácsolására is alkalmas. 63 A Magyar parasztdalok előadása a fővárosi sajtó figyelmét is felkeltette. A Nyugatmagyarország külön kiemelte Bárdos Alice művészetét, aki a harmadik műsorszámban együtt szerepelt Bartókkal az I. hegedűrapszódia, valamint a Bartók - Gertner Szonatina és a Bartók - Szigeti Magyar népdalok in74
