Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

4. szám - ADATTÁR - Tóth Kálmán: Bartók Béla szombathelyi hangversenyei és a város zenei életének néhány vonása (1934-1940) I. rész

terpretálasában. Innen értesülünk arról, hogy a befejező számként felcsendülő zongoraszonáta utolsó taktusának elhangzása után a közönség „... tüntetően ünnepelte Bartók Bélát, aki műsoron kívüli számot is adott. Ezt a gesztust Bartók Bélától méltán veheti kitüntetésnek a szombathelyi publikum, amely varázsütésre figyelt fel az új kor zenekultúrájára..."

6

* A Magyarság Szombathely zenei életének örvendetes fejlődéséről számolt be a Bartók-koncert kapcsán. A cikkíró szerint a hangverseny előkészítésében Baranyai Gyula, a „szombathelyi zenei élet lelkes vezetője" vállalta a legnagyobb feladatot. Nemcsak hogy ő készítette fel a zenekart a Magyar parasztdalok előadására és látta el a vezényletet a hangversenyen, de gordonkaművészként is bebizonyította tehetségét: Bartókkal együtt játszotta el Beethoven A-dúr zongora-cselló szonátáját.

08 „TENGELYEN SZÁLLÍTOTT" VAGY HAZAI ZENEKULTÚRA? Nem lenne teljes az 1934-es Bartók-koncert felidézése, ha elfelejtenék szót ejteni Tóth Aladár és Linganer Albin hírlapi vitájáról. Linganer, aki ekkor a Vasvármegye főszerkesztője volt, lapja 1934. április 19-i számában, Morzsa a mézben címmel megjelent írásával reflektált Tóth Aladár korábban idézett Pesti Naplóbeli cikkére.

00 Linganer kifejtette, hogy tévedés a szombathelyi zenekultúrát néhány idekerült ember nevéhez kötni. Utalt a szombathelyi zenei élet elindítóira: a dr. Gyöngyössy Tivadar ügyvéd, Janosits József főmérnök, Knebel Jenő fényképész és dr. Stadler Izidor ügyvéd nevével fémjelzett Zenekedvelők Egyesületére, akiknek köszönhetően Dohnányi Jenő, Pablo Caslas és más európai hírességek művészetének tapsolhatott a szombathelyi közönség. Nekik köszönhető a zeneiskola létrejötte, Koncz János tehetségének felkarolása. „És hogy az ízlésfejlesztő munka nem volt sem egyoldalú, sem tendenciózus, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a nyomában ki tudott termelődni az a zenei látókör-tágulás, amely Tóth Aladár örömére lelkes publikumot szállított Kodály és Bartók szombathelyi hangvei'senyeire is. Abban, hogy Kodály és Bartók zsenijét most már Szombathely zenei közönsége is értékelni tudja, valószínűleg van valamilyen érdeme a másik munkának is, ami már a háború előtt folyt Szombathelyen."

67 Tóth Aladár válaszának a Vasvármegye 1934. május 6-ai száma adott fórumot, méghozzá közel három teljes oldalnyi teljedelemben! Ez is jelzi, hogy a szerkesztőség a közönség érdeklődésének áramvonalába tartozónak érezte a témát, hiszen a zenei múlt „elhallgatásával" a szombathelyi polgárság hiúsága sérült. Tóth Aladár „Válasz Linganer Albinnak" alcímmel megjelent írásában magyarázatot lelünk a Pesti Naplóban megjelent cikk sérelmezett hiányosságaira.

08 Tóth Aladár kifejtette, hogy nem Szombathely zenetörténetének megírása volt a célja, a teljességre Lmgauer sem vállalkozott: „Knebelék előtt is volt zeneélet Szombathelyen. ... Ha a régebbi zenei eseményekről akartam volna írni, akkor már régebben is leutaztam volna Szombathelyre. De fővárosi kritikus aligha utazott még vidéki városba pusztán azért, hogy 75