Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

4. szám - MŰHELY - Feiszt György: Erre születni kell! - Interjú a 90 éves Kovács Jenővel -

A hagyomány szerint, a Szent István által elrendelt „tíz fahi építsen egy templomot" törvény alapján, a környező falvak temploma a ma már csak bánhalmai pusztatemplomként ismert Bándi-pusztában épült meg. Ezeket az adatokat a veszprémi püspöki levéltáros segítségével szereztem meg. 0 másolta le a térképeket. Gyermekkori barátság fűz hozzá, bár ő külsővati volt, de egy templomba jártunk. Még diáktársaimmal kimentünk ásni ezekre a helyekre. Himeskő különösen megmozgatta a fantáziánkat. Egyszer, amikor szántás közben római téglák kerültek elő, Buocz Terézia kijött velem. Szerinte elképzelhető, hogy a Himeskő elnevezés római kövekből készült épületre utal. Romokat ugyan nem találtunk, de egy rézrozsdás pártával díszített női koponyát igen. Sokáig megvolt egy melléképület padlásán, végül az öcsém elásta a kert végében. Gondolatban sokszor bocsánatot kérek tőle, hogy egy másfél kilométerrel távolabb nyugszik eredeti sírjától. Ennek a történetét 1973-ban készült díjnyertes dolgozatodban olvastam. Számomra azért emlékezetes a dolog, mert a díjkiosztón találkoztunk először. Egy érdekes adalékkal tudom Idegészíteni a Merse nemzetség történetét. Ha elmész a jaki templomba, a karzaton, az orgonától balra lévő oszlopon egy vésés olvasható: HIC FŰIT EUGENIUS SZINYEI DE MERSE 1578. Régi tervem, hogy miután Merse a középkorban legalább három, de lehet, hogy több részből is állt, meg kellene örökíteni a bizonyíthatóan Árpád-kori települések neveit. így az utódok, akik talán kevésbé jártasak a történelmi eseményekben, tudhatnának erről is. Van Merseváton egy emlékmű, amelynek oldalain a Korona, az 1. és a 2. világháború hősei vannak megörökítve. A negyedik oldal üres, itt kellene feltüntetni az elpusztult falu nevét, hiszen az ugyanolyan halott lett, mint az emberek. Nagyon remélem, hogy az önkormányzat elfogadja javaslatomat és megörökíti Himeskő nevét. 1935-ben 24 éves koromban, „Mersevát község szociográfiája" címen írtam meg egyetemi doktori disszertációmat. Ez abban az időben nagy feltűnést keltett. (A Vasvármegye 1935. december 24-ei száma is tudósított róla.) Úgy kezdődött, hogy megkérdeztem a professzoromat, elfogad-e ilyen témát? Azt mondta, hogy nagyon örül, mert olyan bolond ember nem sok van, aki statisztikai feldolgozást választ tárgyköréül. Számomra már ez nagy öröm volt, az pedig ráadás, hogy a bírálati díj 100 pengőjéből, a téma érdekességére való tekintettel 50 pengőt nekem elengedtek. Ez volt az az időszak, amikor az akkor divatos, Ortutayék nevéhez fűződő „falukutató mozgalom" indult a szegedi egyetemen. A diplomatéma szép volt, meg tetszett is, de valamiből meg kellett élnem. Én, mint hadiárva, a Vasvármegye Arvaházának jeles tanulója voltam egyetemi ösztöndíjas, dr. Vidos Árpád főjegyző, mint gondnoksági tag támogatta továbbtanulásomat, és ő segített állást szerezni a celldömölki főszolgabíróságon. Kezdetben díjtalan jegyzőgyakornok voltam. Naponta hat km-t ke23