Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

4. szám - Gál József: 25 éves a Szombathelyi Zeneművészeti Szakközépiskola

A táblázat adatai csak a Vas megyei nyolcadik osztályosok szándékait jelentik. Az ágazatot választani akarók száma hullámzó. Semmiféle tendencia nem olvasható le a táblázatról. Nem kétséges, a felvételi követelmények előzetes ismerete már jelzi az első akadályt. E folyamatban a zeneiskolai tanárok szerepe már meghatározó, mert tanácsaik ösztönözhetik a további zenei tanulmányok folytatására vagy eleve más irányba terelhetik a fiatalokat. Azt is fontos tudomásul vennünk, hogy a zenében tehetséges gyerekek sem azonos számban jelentkeznek minden tanévben. Ez is oka lehet annak, hogy az elsősök létszáma a két szélső esztendőben csaknem duplázódott: 1987/88-as tanévre 14, az 1994/95-ös tanévre pedig 26 diákot vettek fel. b.) A szülők iskolai végzettsége Egy-egy iskola társadalmi presztízsét meghatározza a szülők társadalmi státusza, amely iskolai végzettségüknek is következménye lehet. Számos vizsgálat igazolja, hogy az értelmiségi, alkalmazotti, ügyintézői réteg gyennekeinek zöme gimnáziumban folytatja tanulmányait. A szakközépiskolát választó felsőfokú végzettségű szülők gyermekei csak szerény arányban jelennek meg például a gépészeti, mezőgazdasági, élelmiszeripari és hasonló jellegű szakképző iskolákban. A sorban kivételt jelent a művészeti, közülük is a zeneművészeti szakközépiskola, ahova meghatározó mértékben jelentkeznek középiskolai vagy felsőfokú végzettségi! szülők gyermekei. Nem kétséges, hogy a tanulás elsősorban a szülői csoportnak jelent értéket, s ezért már előzetesen is áldoztak gyermekük taníttatására. Néhány tanév adatai igazolni látszanak megállapításunkat a szülők iskolai végzettségével. TANÉV LÉTSZÁM KÖZÉPFOKÚ FELSŐFOKÚ VÉGZETTSÉGŰ SZÜLŐK ARÁNYA %-BAN 1976/77 25 40 32 1981/82 24 26 46 1984/85 24 12 66 1986/87 19 32 63 1993/94 23 42 42 1997/98 18 43 44 c.) A lemorzsolódás Minden oktatás „természetes" velejárója, következésképp a zeneművészeti szakképzőt sem „kímélte/kíméli" meg a lemorzsolódás. Mértéke átlagosan 710% évente. Határozottabban az első és második évfolyam diákjait érinti. Az iskola fórumain is többször előkerült a lemorzsolódás ténye. 1979-ben a nyitó értekezleten hangzik el „a lemorzsolódás a zenei tagozaton kényes probléma, ha csak a második év végén közlik a tanulóval, hogy nem a szakra való, nehezen tud tovább tanulni. Nagyobb gondot kell fordítani a felvételire."'

67 1980-ban a félévi értekezleten fogalmazódott meg: „Nagyfokú nevelői tapintóira van szükség a zenei tagozaton azokkal szemben, akik hátrányosak, nem bírják az ütemet. Alaposabban és időben kell elemezni, hogy szakmailag 17