Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

4. szám - Gál József: 25 éves a Szombathelyi Zeneművészeti Szakközépiskola

bírja-e a zenei tagozat követelményeit. Ne éreztessék az ilyen tanulókkal, hogy nem idevaló. Két panasz is felmerült."'™ Hasonlójellegű megállapítások, figyelmeztetések a későbbi esztendőkben is vissza-visszatérnek. A lemorzsolódás értelmezésűnkben az adott osztályból való távozást jelent. Ez magában foglalja az iskolaváltást, azaz folytathatja a tanulmányait gimnáziumban vagy más jellegű szakképző iskolában, de azt is, hogy másik zenei szakközépiskolának lesz a diákja. Ez utóbbi a tanár-diák konfliktus, illetve a család és az iskola közötti nagyobb távolság okaira vezethető vissza. A lemorzsolódás kétségtelen veszteséget jelent az érintetteknek, ám egyértelműen nem lehet csak negatív jelenségnek minősíteni. Az egy-két év „kálló-idő" még mindig kevesebbnek tekinthető, mint az életen át tartó sikertelen pályafutás. A jelzett egy-két év elégséges arra, hogy a növendék felismeri, illetve szembesül a zenei pályára való alkalmatlanságával, netán tudomásul veszi érdeklődésének változását. d) A tehetséggondozás A zeneművészeti szakközépiskola növendékeinek tehetséggondozása részint az iskola formájából önkéntelenül adódik, s ez a személyre szóló oktatás-nevelés során valósul meg. Az előkészítő folyamat legfontosabb tényezője az általános iskolai oktatással párhuzamosan zajló zeneiskolai, ritkábban magántanári oktatás. Ez az érdeklődéskeltés, a leendő hivatás megalapozásának ideje. A középiskolai képzés egésze eleve magán viseli a személyre szóló képzési formát, hiszen a szakmai oktatás 13-14 %-a eleve egyénre szabott képzési forma. Sajátos tehetséggondozói formaként jelentkezik az ún. előkészítő, azaz jobbára már az általános iskolás korűaknak - évente 1-5 fő - módja van az adott szakképző iskola sajátos képzési formájába bekapcsolódni és az ún. szakmai tagozat, amely viszont más középiskolákban tanuló diákok zenei képzésére ad lehetőséget (évente 6-8 fő). A tehetség kibontásához, fejlesztéséhez hozzátartozik a folyamatos munka, a gyakorlás. Visszatérő téma a nevelési értekezleteken a gyakorlás ügye. 1981. februári félévi értekezleten hangzott el, hogy a tanulók hetente átlagosan 7 órát gyakorolnak, igaz akad közöttük olyan, aki egy órával megelégszik, míg a másik szélső eset a heti 25 órás gyakorlás. A valóban tehetségesnek napi négy órát kell gyakorolniuk. Ez a továbbiak során is visszatérő téma. 1986. június: „A tanulók nagy része naponta több órát gyakorol, ez növeli túlterhelésüket és kevés idejük marad a közismereti tanulásra."'™ 1987. augusztus: „Biztosítani kell a tanulók részére a nyugodt és folyamatos gyakorlási lehetőséget a tanszakvezetőkfelelőssége mellett."*

0 1983. június: A szóbeli éllékelés ugyancsak visszatérő téma: ,/1 tanulókról alkotott zenei vonatkozású értékítéleteket a szaktanárok előzőleg az osztályfőnökökkel konzultálják meg... Még folyamatosabb tájékoztatás a zenei előmenetelről év közben, erre megfelelő lehetőségeket kell az érdekelt osztályfőnököknek és a zenei tanároknak megteremteniük."*

1 1987. augusztus: fakultáció plusz órát a tehetséges tanulóknak kell biztosítani, akiknél remény van a továbbtanulásra."*

2 18